Hatalmasat bukott a mozikban Az arany iránytű című film. Nem könnyű megválaszolni az okát, de van rá magyarázat, mint ahogyan arra is, hogy ennek ellenére miért érdemes megnézni DVD-n. F. Tóth Benedek mindennapi betevője.
A fantasyfilmek hollywoodi dömpingjének áldozata a Philip Pullman regényéből készült mozi, Az arany iránytű. Bátran ki merem ezt jelenteni, mivel A gyűrűk ura trilógia (rendező: Peter Jackson) frenetikus sikere (bevétel: hárommilliárd dollár - Cinema-adat) után elhatároztam, hogy megnézek minden hasonló tematikájú, történetű és szagú filmet. Vannak köztük tényleg kevésbé sikerült alkotások (ilyen például a Magyarországon is forgatott Eragon vagy a szörnyű klisékkel dolgozó Ébredő sötétség), de Az arany iránytű bukása érthetetlen. S nemcsak azért, mert nem hozott kétszer akkora bevétel sem (323 millió dollár), mint amennyiből készült, hanem azért, mert nem csupán a filmkritikusok, de ennek hatására szinte mindenki temetni kezdte a filmet, és kijelentették: trilógiának készült a film, a többi részt (A titokzatos kés, A borostyán látcső) le sem forgatják.
Régi felismerés, hogy el kell fogadni a piac törvényeit. A New Line Cinema például egy csomó rossz döntést hozott A gyűrűk ura trilógia sikerét követően, és bizony alaposan leapadt emiatt a számlája, s most Peter Jackson felügyeletétől ? azért nem rendezésétől, mert Jacksonnak elszámolási vitái voltak a stúdióval ? várja, hogy a trilógia előzményéből, a Hobbitból készülő film majd visszarepíti a csúcsra. Az arany iránytű pedig nem hozott annyit a konyhára, amennyit szerettek volna. De ez a film csak ebből a szempontból bukás. Minden más szempontból nem az.
Hozzá kell tenni az igazság kedvéért azt is, hogy nem a világ legjobb filmjéről van szó. Fantasyklisék ebben is vannak bőven, de mégsem úgy, ahogyan az Ébredő sötétségben, és mégsem annyira fájón, mint az Eragonban. Technikailag viszont kiválóan összerakott film, a vágó pedig különösen érti a dolgát. Ettől kap olyan lendületet, hogy Jules Verne bármelyik regényének izgalmával felveszi a versenyt. Sokkal izgalmasabb, mint a Narnia krónikáinak első része (bevétel: 738 millió dollár), de a nézők hangulatát nem lehet előre megjósolni.
Minden filmnek megvan a titka, és nem csupán a sikereinek, hanem a bukásainak is. Az arany iránytű szerencsétlensége az is, hogy megfogalmaz némi társadalomkritikát is, nem is kicsit, és szembemegy a jelenünkben is tapasztalható vallási, dogmatikus gondolatokkal. Nem véletlen, hogy még a Vatikán is fanyalgását fejezte ki a filmmel kapcsolatban (igaz, megtette ezt A Da Vinci-kód esetében is), s bár beleszólása általában nem sokat nyom a latban (lásd a Tiltott gyümölcs című összeállítást a Film.hu oldalon), valamiért elfordultak a filmtől a mozinézők.
Vannak filmek, amelyek csak később kapják meg megérdemelt helyüket a filmtörténelemben. Ilyen lesz Chris Weitz filmje is, Az arany iránytű, amely valójában nem más, mint az igazmondás képességének biztosítéka. Nem könnyű a sorsa egy olyan világban, amelyben a hazugmondásnak legalább akkora kultusza van, ha nem nagyobb, és úgy sem, ha a főhős küldetését egy páncélozott harci jegesmedve segíti. S persze mosolyogtató, de csak nekünk, magyaroknak, hogy a mérget a filmben éppen egy tokaji borba keverik, de ettől még a bor az bor, a méreg pedig méreg.
A DVD számos bónuszt és háttérinformációt tartalmaz, a film honlapját pedig minden dicséret megilleti, hiszen szerkesztői igen komoly oldalt raktak össze, tele megfejtendő titokkal, és mindeközben még arra is gondoltak, hogy több nyelven is elérhetővé tegyék, így magyarul is.
