Olyan franciás - szoktuk mondogatni az effajta filmekre, és ilyenkor ugyanúgy nem csak és nem feltétlenül a készítő országra célzunk, mint például, ha valamire kijelentjük, hogy hollywoodi.
Luc Besson színrelépése óta például egyre inkább az utóbbi, mint az előbbi jelző érvényes a francia filmekre, de azért szerencsére nincs minden veszve, évente csak eljut hozzánk is egy-két régi vágású, franciás-francia mozi is. És hogy mi is pontosan ez a bizonyos "franciás" adalék? Pontos válasz nincsen, csak egy sor talán: talán Truffaut szabadsága és Godard játékossága, Lelouch érzelmessége, vagy hogy még régebbről hozzuk a példát; Renoir humanizmusa. A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni, említhetnénk például a francia bűnfilm nagy mestereit is, ami már csak azért is igen időszerű, mivel a Halálos szívdobbanás leginkább ennek az iskolának a kései darabja.
Jacques Audiard filmrendezőt már előző filmje, A számat figyeld! remeklése kapcsán sokan az amerikai film-noirnál is sötétebb rabló-pandúr filmjeiről híres Jean-Pierre Melville-hez és az Ördöngösök rendezőjéhez, Henri-Georges-Clouzot-hoz hasonlították. Az idejekorán kikiáltott rokonság, örömmel jelenthetjük, a Halálos szívdobbanás esetében is megállja a helyét, Audiard második thrillere ugyanis, ha lehet, még komorabb és keményebb darab, mint az előző próbálkozás. Abban egy süket titkárnő szegődött bűntársául egy ex-fegyencnek, itt a bűnöző, vagy legalábbis az alvilág peremvidékén mozgó főhős próbálja felküzdeni magát a civil életbe.
Thomas az ingatlan-bizniszben dolgozik, ő az, akihez akkor fordulnak a pénzemberek, ha az eladásra váró bérlemények nemkívánatos lakóit kell jobb belátásra bírni. Az ilyen esetekre nem a meggyőző szó, hanem a baseballütő és a lakókra szabadított patkánycsorda a legjobb munkaeszköz, és Thomas-nak nem is okoz különösebb lelkiismeret-furdalást, hogy használja is ezeket az eszközöket. Nem volt ez azonban mindig így: a harminc felé közelítő, technóra lazító, és az öklére hallgató fiatalember évekkel korábban ígéretes zongoristának számított, anyja halálával azonban feladta művészi ambícióit, és apja hivatását választotta. Audiard filmje Thomas tépelődésének története, a civil élet és az alvilág, az erőszak és a művészi ambícióik ellentétes vonzásának kitett ember filmje. Erőszakos film az erőszakról, érzelmes film az érzelmekről. Olyan franciás - szoktuk erre mondani.
