Mi tagadás, volt egy kis megingás a pályáján, egy átmeneti lazító időszak, amikor maga Sidney Lumet igyekezett megszólítani a belsejében megbúvó színészt, de a Lumet-nekrológok tanúsága szerint a Védd magad! című közös projekt mintha meg sem történt volna. Pedig léteznek lemezek, amelyek Vin Diesel alakítását őrzik, és a stáblistán a maestro szerepel rendezőként, de nyilván kegyeleti okok magyarázzák az elhallgatást. Ami Lumet felől nézve kegyelet, az Diesellel szemben arcpirító méltánytalanság, elvégre annak az értelmet csak ünnepekkor megcsillantó nézésnek, melynek oly sokáig Steven Seagal volt a reklámarca, ma Diesel a fedett pályás bajnoka. Míg Seagal arcjátéka hajón és vonaton érvényesült a legjobban, Dieselé hivatásos gyorshajtóként, különböző feltuningolt verdák volánjánál. Egy kicsivel is több kifejezőerő, és Diesel máris kilógna az immár ötödszörre jelentkező Halálos iramban mezőnyéből, de magára vessen, aki épp az ötödik résznél kezd reklamálni. Egy megindító közjátékra így is alkalmat ad a produkció: a sorozat két legfőbb arca (Paul Walker a másik) egy nehéz nap éjszakáján apaképükkel hozakodik elő: Vin nagyokat barbecue-zó családból jön, Paul ellenben elhanyagolt gyerekkorról számol be. Hogy ki mennyire lojális a sorozathoz, az ezekben a lírázó, autó- és bikinis bige-mentes jelenetekben dől el, mert egyébként, ha feszülnek a bikanyakak (Dwayne "The Rock" Johnson e téren is méltó kihívója Vin Dieselnek) és nyomják a gázt, ez a film méltó állomása a dieseli életműnek.
