Gerard Butlernek sürgős ügynökcserére lenne szüksége. Mostanában a Spíleren kívül csupa buta akciófilmben és bugyuta romkomban vállalt szerepet, ha pedig ezt sokáig folytatja, gyorsan megindulhat a B-kategória vagy a beskatulyázódás irányába. Egyelőre úgy tűnik, ez a problematika nem nagyon foglalkoztatja.
Hová fokozható a játékipar?
A számítógépes- és konzoljátékok egyre fontosabb részét képezik a szórakoztatóiparnak, és máig sokan találgathatják, hogy merre van még bennük fejlődési lehetőség . A 3D-s játékélmény már adott, sőt jócskán túl vagyunk már azon a korszakon, amikor még csak a billentyűzet vagy egy joystick segítségével irányíthattuk játékbeli figuránkat. Mark Neveldine és Brian Taylor utópisztikus társadalmában egy testbe beépített mikroszerkenytű segítségével valódi emberek is irányíthatóvá válnak. A SIMS-szerű társadalomépítő játékokban színészeket, az akciójátékokban pedig halálraítélt bűnözőket irányíthatnak a fizető játékosok, az ebből származó bevétel pedig eloszlik a játékgyártó cég és a hanyatló börtönrendszer között. Főhősünk, Kable (Gerard Butler) is egy ilyen halálraítélt, akinek egyetlen cél lebeg a szeme előtt: ha az utolsó pályán is túljut, jutalma a szabadság és az amnesztia.
Túlpörgetve
A Neveldine-Taylor alkotópáros nevét a két Jason Stathames Crank-filmből ismerhetjük, melyben a főhős egy túlpörgetett Tapsi Hapsi módjára verekedte és dugta át magát az útjába kerülő bűnözőkön és laza erkölcsű nőkön. Hollywoodban amolyan Robert Rodriguez módra azért figyeltek fel rájuk, mert rendkívül alacsony összegből képesek olyan látványvilágot teremteni, ami más rendezőknek közel százmillió dollárjukba szokott kerülni. Új filmjükkel próbáltak kicsit feljebb lépni a ranglétrán azáltal, hogy most az erőszak- és látványorgia mellé egy történetet is próbáltak elmondani, de csak azt érték el, hogy kiderült, ez bizony nem az erősségük. Rendkívül gyors és klipszerű vágástechnikájuk gyakran még Michael Bayre is köröket ver, és amíg a főhőseik abszurd rajzfilmfiguraként suhannak át a sztorin, addig képtelenség komolyan venni bármilyen drámai fordulatot vagy történetbeli csavart.
Summa
Ha úgy gondoljuk, hogy a Crank-filmek a fekete humor nélkül is megállnák a helyüket, talán érdemes tenni egy próbát a Gamerrel, ami első ránézésre még csak egy túlpörgetett akciómarhaságnak tűnik, de a sztori beindulásával egyre zavaróbbá válik, hogy egyetlen szereplő sem vehető komolyan egy pillanatig se, így a feszültség gyorsan elpárolog a vászon előtt ülve. A főgonosszal való leszámolás különösen siralmasra sikeredett, bár Michael C. Hall táncos belépője azért okoz pár kellemes pillanatot. Ezek után nagyon bízunk abban, hogy a jövő számítógépes játékai nem ilyen fantáziátlanok lesznek.
Kinek ajánljuk?
- Megszállott gamereknek.
- Akik szeretik az agyukat a pénztárnál hagyni.
- A cél nélküli erőszak és szex lelkes híveinek.
Kinek nem?
- Akik Gerard Butlert a romantikus oldaláért szeretik.
- Akik szeretik, ha ők maguk irányíthatják a számítógépes játékokat.
- A cél nélküli erőszak és szex lelkes ellenzőinek.
4/10
