Párducmintás mini, spagettipántos top, világoszöld körömcipő, kárminvörös ajakrúzs - ilyen egy kisvárosi femme fatal. Döglenek is érte a pasik. Ha a teremtés koronái közé tartoznék, ilyen meggyőző küllemnek én sem tudnék sokáig ellenállni. A belbecs szintén figyelemreméltó, bár a ruházkodásnál mindenképpen egysíkúbb: a démon álma egy komplett hifi berendezés DVD-lejátszóval.
A producer, Michael Douglas fekete komédiájában a farce hagyományát igyekezett újjáéleszteni, de az sajnos csupán pár perc erejéig tért magához - az Elvis frizurás bingó-megszállott Douglas vagy a szado-mazo bőrszerkóban pózoló Paul Reiser látványa a harmadik perc után már inkább kínos, mint mulattató.
A mozi, mely formáját, tartalmát és élvezeti értékét tekintve leginkább a
Dögölj meg, drága Mona! című mozgóképpel tart rokonságot, elődjéhez
hasonlatosan egy bűntény körül bonyolódik, melyet a kisvárosi vamp, Liv Tyler követ el. A segítségére siető három testőr (Matt Dillon, Paul Reiser, John Goodman) álmaik és fantáziájuk által vezérelten látják mind a gyilkosság éjszakáját, mind magát Jewelt, aki a vágy titokzatos tárgyaként egyszerre szende szűz, élvhajhász lotyó és belevaló kiscsaj.
A Rashomon-technikával elmesélt/bonyolított történetet (a kérdéses éjszakát a három férfi szemszögéből háromszor szenvedhetjük végig) a flashbackek, a rossz arányérzékkel felépített helyzetkomikumok, valamint a szereplők eltúlzott, karikatúraszerű megjelenítése tovább rontja; a mozi megítéléséhez jelző sem kell, egyszerűen: csalódás.
