Valóság és fikció

A forgatókönyv első verzióját Mungiu saját bevallása szerint Tatiana Niculescu Bran újságírónő az esetet részleteiben feltáró két "tényregénye" alapján írta meg, de elégedetlen volt az eredménnyel, "hiányzott belőle a valós események mélyebb értelme – csupán egy tragikus történetet mesélt el inkompetenciáról, rossz időzítésről és felelőtlenségről." Ezért átírta a forgatókönyvet fikciós elemek hozzáadásával, úgy, hogy közben megmaradjon a Niculescu Bran írásait is olyannyira jellemző visszahúzódó, sohasem ítélkező, hanem ábrázoló jelleg, majd tavaly télen, több, mint hat évvel a tragédia után leforgatta a Dombokon túlt, a szenzációhajhász tévériportok ellendarabját.

[img id=368151 instance=1 align=left img]Közbűn

Mungiu tehát nem ítél, és még csak nem is éri be a pártatlansággal, olyan mesterien zsonglőrködik, hogy a nézőt is szinte megfosztja az ítélkezés lehetőségétől. Legalábbis azokat, akik a legkézenfekvőbb bűnbakok lehetnének, felmenti a közvetlen, személyes felelősség alól. Az orvos skizofréniát állapít meg és gyógyszereket rendel, a pópa meggyötört lélekről beszél és ördögöt űz, a rendőr pedig kihallgat és erőszakos fogva tartást emleget. Mindenki teszi a dolgát, legjobb tudása szerint, tiszta lelkiismerettel, Isten, a törvény vagy az orvostudomány nevében. Mindenki az általa képviselt rendszernek megfelelően cselekszik, csak hát egy kis hiba csúszik a gépezetbe és puff, kész a tragédia. Szerencsétlen véletlenek sora az egész, mondhatnánk akkor, ha kivételes esetnek számítana, hogy valakit helyhiány miatt kipaterolnak a pszichiátriáról vagy hogy az árvaházból pszichés problémákkal küzdve kerül ki a egy fiatal lány. Ráadásul még abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a zsúfolt pszichiátriai osztályok arányosan több embert mentettek ki az őrület torkából mint a középkorinak tűnő ördögűző technikák. Lehet tehát az általános állapotokat hibáztatni.

Drámai hős

Eddig a valóság. A filmbéli Alina (Cristina Flutur) azonban – talán a valóságos áldozattal ellentétben – túl erős személyiség ahhoz, hogy csak úgy legyűrjék az általános állapotok. Ő nem áldozat, hanem tragikus hős. Itt jön be a fikció. Alina nem a gyógyulás reményében marad a kolostorban, hanem ugyanazért, amiért érkezett: mert szerelmes. Szerelméért dacol a pópával, az apácákkal, elsősorban ez sarkallja "őrült cselekedetekre". Ha valaki okolható, akkor barátnője, Voichita (Cosmina Stratan) az, ő az egyetlen, aki tisztában van Alina indítékaival és egyáltalán az érzéseivel, aki megakadályozhatná a tragédiát, ha Alina erejének egy tört része meglenne benne. Nem Alina, hanem ő az általános állapotok áldozata, a gyenge, a gyáva, aki nem képes legyőzni a félelmét.

A sötétben

A témának megfelelően a rendező a társadalmi problémák sokasága közül eggyel, a romániai ortodox egyház helyzetével kiemelten foglalkozik. A Ceausescu-rendszer megdőlésével megszaporodó kolostorok vezetésére hirtelen új pópákra lett szükség, ezért a velük szemben támasztott követelmények egyre alacsonyabb szintre kerültek, gyakorlatilag szinte bárki felcsaphatott pópának, aki ehhez kedvet érzett. A szóban forgó ördögűző pópát is teológiai tanulmányai befejezése nélkül, szabályellenesen szentelték fel. Ilyen helyzetben, amikor az egymással gyakran versengő, központilag nehezen ellenőrizhető kolostorokban egyedül a pópa az úr, nagyobb eséllyel kerülhet sor "túlkapásokra" és például az ördögűzés kapcsán, inkább a babonára hajló néphitet mintsem az egyház hivatalos álláspontját tükrözi a gyakorlat.

Majdnem monokróm

A kolostori élet nem csak ebből a szempontból mondható középkorinak, hiszen teljesen hiányzik az infrastruktúra. Villamosság nincs, a vizet kútból hordják, szénnel fűtenek. A mesterséges fény szinte teljes hiánya, a téli sötétség, az apácaruha feketéje és a hó fehére alapvetően határozza meg a film vizuális világát. Ebből az alapanyagból Mungiu mesteri szigorral rendezi el képeinek nagyrészt sötét, hatásában már-már fekete-fehér elemeit. Festményszerű, sokszor kontúros beállításokkal dolgozik, szabályos, tiszta kompozíciókat hoz létre, alaposan kihasználja az előteret, a hátteret. A steadycam majdnem a teljesen szabad mozgást biztosít az operatőrnek, az "állóképek" billegése alig észrevehető. A kameramunka Oleg Mutut dicséri, aki operatőrként jegyzi többek között 4 hónap, 3 hét, 2 napot és Lazarescu úr halálát is.

A Dombokon túl a 4 hónap, 3 hét, 2 nappal szemben "csak" a legjobb forgatókönyv és a legjobb női szereplő díját hozta el Cannes-ból. Ki tudja, ha nem lett volna versenyben Haneke Szerelme, talán nem maradt volna más választása a lelkiismeretes zsűritagoknak, mint tíz éven belül másodszor is odaítélni az Arany Pálmát ugyanannak a rendezőnek.

Kinek ajánljuk?
- Filmes diákoknak feltétlenül.
- Azoknak, akik bírják a nyomasztást.
- Gondolkodó, érző embereknek.

Kinek nem?
- Vallási fanatikusoknak.
- Azoknak, akiknek nagyon kényelmetlen a székük.
- Azoknak, akiknek a fejében az ördögűzés elválaszthatatlan a horror műfajától.

10/10