Drakula gróf messze nem az a vérengző vámpír, akinek a köz hiszi – legalább is Genndy Tartakovsky szerint.
Színpompás poénáradat
Ha olyan kultfigura, mint Genndy Tartakovsky készít egész estés filmet, a rajongói elvárások mértéke az egekbe szökik. Ez az animációsfilm-rendező zseni az utóbbi húsz év olyan meghatározó szériáit szülte meg, mint a Dexter laboratóriuma vagy a Samurai Jack. Nem csoda hát, hogy amikor híre ment, Tartakovsky az első, egész estés filmjére készül, követői heveny nyáladzásba kezdtek. Ideje azonban szájat törölniük: a Hotel Transsylvania se nem annyira újszerű, se nem annyira eposzi, mint Tartakowsky eddigi munkássága alapján várt volna az ember. Ám ettől függetlenül remek móka.
Idén egyfajta reneszánszát éli a családias horror: a ParaNorman című szenzációs, kísértetes rajzfilm óriási siker Amerikában, mint ahogy Tim Burton Frankenweenie-je (egy zombikutyáról szól) is valószínűleg az lesz. A Hotel Transsylvania minden blikkfangja, mozzanata, megoldása (a komputer-technikai kivitelezéstől eltekintve) a múltat idézi: a történettel, még ha nem is pont ebben a formában, rengetegszer találkozhattunk már, a poénok pedig a maguk áradó kedvességében szintén egy korábbi kort idéznek. Ez egyáltalán nem hátrány.
[img id=421554 instance=1 align=left img]Slapstick jóság
Drakula gróf erdélyi kastélya szörnyek armadájának szolgál menedékül – a Hotel Transsylvania alapvetése tehát az, hogy a szörnyek jobban félnek tőlünk, emberektől, mint mi tőlük. Ugyanezt a sztorit már számos film eljátszotta (animációs film is!), de mégsem mondhatom, hogy a Hotel Transsylvaniára különösebben megharagudna az ember emiatt. Lehetetlen is: túlságosan kedves, túlságosan aranyos a film, és túl sok benne a szitkom-szintű, mégis hatásos poén benne ahhoz, hogy az eredetiség hiánya miatt a néző fújolni kezdje.
Tartakowsky a vizuális blikkfangokra helyezi a hangsúlyt, ami talán nem kellene, hogy meglepő legyen egy rajzfilm esetében, mégis, tőle több verbális viccet várna az ember. Chuck Jones és Tex Avery szellemét idézi meg: olyan rajzfilmrendezőkét, akik nagyon is tisztában voltak vele, hogy egy jól időzített fenékre ülés vagy egy expresszív pofavágás (vagy akár ezek eltúlzott kombinációi) rajzfilmen borzasztó hatásosak lehetnek. A Hotel Transsylvania legnagyobb érdeme tényleg az, hogy a várhatónál sokkal jobban megtömték poénokkal, efféle jófajta, vizuális őrülettel.
Apró hibák
Mint ahogy Tartakowskytól elvárható, ez a Halloweenre beidőzített színpompás görgeteg gyorsan indít, és a történet egy percre sem lassít, sőt, a nyaktörő tempó csak nő. Egyedül a megkerülhetetlen konklúziók, a morális leckék, amelyeket a hollywoodi rajzfilmek unos-untalan a nyakunkba akarnak sózni fekszenek a sztori elé, narratív fekvőrendőrök gyanánt. No meg az éneklőrohamok – Drakula gróf és kedvesen ijesztő barátai cseppet túlságosan sűrűn fakadnak dalra. Értem, hogy ez szinte egyfajta tradíció az amerikai animációs filmben, de ha a Pixar ezt tudja mellőzni, akkor egy Tratakowsky miért nem?
Kinek ajánljuk?
- A CGI-rajzfilmek kedvelőinek.
- A kedves, (több értelemben is) szellemes vígjátékok kedvelőinek.
- A klasszikus horror rajongóinak (bár maga a film egyáltalán nem félelmetes, sőt).
Kinek nem?
- Cinikuséknak.
- Garbós művészfilm-ítészeknek.
- Lugosi Béla leszármazottainak.
7/10
