Emlékeznek rá, hogyan élt túl minden megpróbáltatást Tom Hanks egy apró, kopár szigeten a Számkivetettben? No, ezt csinálja most Matt Damon is egy bazi nagy, vörös bolygón, csak sokkal több pénzből és látványosabb díszletek között, de hasonló lelkesedéssel és humorral.
Az űrben bármi lehetséges, és nem csak azért, mert ott senki sem hallja a sikolyunkat, hanem mert nekünk, átlagnézőknek halvány lila gőzünk sincsen arról, mi képtelenség és mi nem egy rakéta kilövésénél, egy űrszondában, vagy éppen a Mars felszínén, ahol különben sem járt még ember. És ez jó, mert a sci-fi világa még mindig egy kicsit mese, ahol a tudomány és az emberi lelemény még győzedelmeskedhet. Ezt tudja jól Ridley Scott is, akinek a tudományos-fantasztikum az egyik szakterülete - lásd Szárnyas fejvadász, A nyolcadik utas a Halál és a Prometheus -, és aki a zavaros, túlzsúfolt A jogász, illetve a humortalan és lelketlen Exodus: Istenek és királyok után most visszatért igazi formájához. Hőse a mérnök-botanikus űrhajós, Mark Watney, akit társai hátrahagynak a vörös bolygón, miután egy hirtelen kitört vihar miatt sietve távozniuk kell a Marsról, és a férfit sokáig az egész világ halottnak hiszi. Ám ő pár hét és hónap alatt komplett egzisztenciát épít fel kopár és rideg környezetében: vizet fakaszt, élelmiszert termel, és még a kapcsolatot is sikerül felvennie a külvilággal, ahol lázasan készülnek egy mentőakcióra, de évekig is eltarthat, mire sikerülhet felvenni Watneyt, és akkor is csak a bolygó túloldalán lehetséges a randevú, ahová el is kéne jutni.
A tényleg lenyűgöző történet érdeme legalább kétharmad arányban Andy Weiré, akinek A marsi címen megjelent, mindenki által szeretett 2011-es könyve szolgált alapanyagként. Weir iszonyatosan jó arc lehet, hiszen egyrészt hihetetlen odaadással írta meg regényét, még saját szoftvert is fejlesztett hozzá, másrészt sokáig ingyen tette letölthetővé, majd később a legkisebb összegért, 99 centért tette közzé fizetős oldalakon. Hasonlóan nagy Matt Damon érdeme, aki a remekül kitalált karaktert tényleg élettel töltötte meg, és nem mint rettenthetetlen akcióhős, hanem mint vidám természetű, találékony átlagember, aki ugyan baromi okos, de a kis dolgoknak is tud örülni vagy bosszankodni miattuk. Damon fanyar humorral hozza a figurát, és egy ponton túl tényleg elhisszük, hogy a Marson találomra letett urániumtöltettel egész jól meghajtható a holdkomp, és nem is lesz tőle bajunk, ha szépen alufóliába csomagoljuk. Hasonlóképp kapkodjuk a fejünket, amikor a lenti csoport hozza a különböző mentési terveket, majd azok különféle csodabogarak által kigondolt B és C verzióit, és gyanítom, hogy a Mentőexpedíció ennek köszönhetően lesz egyfajta geek kedvenc, de annyi baj legyen, mert úgysem tudok velük vitatkozni. Az, hogy a film a hajótörött úrhajós és a NASA különböző egységei, majd a mentőhajó között folyamatosan váltogatja a nézőpontot, megadja a kellő dinamikát is, és bár az utolsó jelenetek még a szokásosnál is hihetetlenebbre sikerültek - versenyezve a Gravitáció fináléjával -, mindvégig intenzíven szurkolni tudunk hősünkért, ami már elég rég történt meg velünk a moziban.
Pontszám: 10/9
Ki nézze meg:
Minden sci-fi őrült - bár ez a film pont nem az akciótól lesz izgalmas -, az eredeti regény rajongói és a Matt Damon Hungarian Fanclub teljes tagsága, illetve azok, akiknek rokonai és barátai részt vettek a magyarországi rész forgatásán. Azoknak is melegen ajánljuk, akik már-már lemondtak a mostanában sokat hibázó Ridley Scottról, aki most nem csak a jobbik formáját hozza, de azt is bebizonyítja, hogy egész jó humora van.
