A film egy korai pontján egy nemtörődöm felnőtt mintegy poénként azzal vádolja meg ifjú hősünket, hogy bizonyára hajlamos elveszni a részletekben. Nos, a néző pontosan ugyanezzel a váddal illetheti Jean-Pierre Jeunet rendezőt.
Védjegyek
Aki ismeri Jeunet olyan munkáit, mint a Marc Caróval közösen készített zseniális Delicatessen, az agyonjátszott, de még mindig bájos Amelie csodálatos élete, a sötét tónusú Elveszett gyerekek városa vagy az alulértékelt első világháborús dráma, a Hosszú jegyesség, az tudja mire számíthat. Művészi figyelemmel kidolgozott aprólékos részletekre, különc figurákra, élénk pasztellszínekre és árva főhősökre. Új filmje főszereplője a parányi, alig tíz éves Tecumseh Sparrow Spivet ugyan nem árva, ha gyakran füllenti is ezt magáról, de családja sem hétköznapi. Spiveték egy montanai farmon élnek, az apa igazi cowboy, az anya magába forduló rovarkutató – bár felmerül a kérdés, hogyan jöhetett össze két ennyire különböző ember, választ sosem kapunk -, és él még itt egy felületes, ellenszenves nővér, meg egy kifejezetten az apára ütő testvér. A kalandok ott kezdődnek, hogy a felfedezőként buzgólkodó kisfiút felhívják a neves és valóban létező Smithsonian Intézettől, hogy egyik találmányával elnyerte legrangosabb díjukat, T.S. pedig a családja tudta nélkül nekivág a nagy útnak.
Az amerikai álom
Jean-Pierre Jeunet utoljára 1997-ben, a pályafutása kakkuktojásának számító Alien 4: Feltámad a Halálon dolgozott utoljára angol nyelven, igaz, akkor magát a nyelvet nem is beszélte, csakis tolmácsok útján értekezett stábjával, de most visszatért, hogy megfilmesítse az amerikai Reif Larsen sikerkönyvét – igaz, Kanadában forgatva. Jeunet-t nem is elsősorban főszerplője, hanem az általa megtett út érdekli, a látvány és a táj, ami kétségkívül gyönyörű, különösen 3D-ben, de sosem látszik valóságosnak. Először nem is tudjuk, milyen korban járunk, hiszen az első órában sem mobiltelefont, sem számítógépet nem látunk, és csak lassan derül ki, hogy mai történetről van szó, másrészt a rendező szokás túltelített színspalettája sem segít. Íme egy példa szemléltetésként: T.S. stoppol, és egy óriási kamion áll meg neki, amin a kamera hosszan elkalandozik. A látvány elképesztő, pedig Jeunet még sosem dolgozott a formátummal: a böhöm nagy gép minden négyzetcentimétere csillog, valósággal életre kel, de az egésznek semmi fontossága nincs a történet szempontjából, ahogy a különböző színesen megjelenített információ morzsáknak sincsen. Pedig a történetnek lenne súlya, amikor felszínre kerül egy feldolgozatlan családi tragédia, de pár valóban fajsúlyos pillanatot leszámítva a rendező egyszerűen nem hajlandó elmenni ebbe az irányba, ki tudja miért.
Súly a vállakon
Persze gyerekfilmről van szó, ha nem is elsősorban gyereknek, ilyenkor vigyázni kell, milyen súlyos témát feszeget valaki, de az egész különös utazás a szóban forgó tragédia feloldásáról szól. Más kérdés, hogy az amúgy rendkívül bájos címszereplő, Kyle Catlett sem feltétlen alkalmas ilyen súly cipelésére, és pont a legnehezebb pillanatokban a legkevésbé hiteles, pedig, mint életrajzából kiderül, zsenge kora ellenére folyékonyan beszél oroszul és kínaiul, mégsem feltétlen hisszük el neki, hogy egy csodagyerek. Érdekes módon szintén nincs súlya a szereplőgárda legismertebb színészének, Helena Bonham Carternek, akinek mindig a harsány, élénk karakterek álltak jól – itt csak különc, de nem színes, újbóli megjelenése és szerepe a történet végén épp ezért erőltetett, hatástalan. Mert itt minden részlet gyönyörű és érdekes, csak a lényeg és a történet veszik el ebben a szín- és információkavalkádban.
Kinek ajánljuk?
- Aki szerette a rendezőtől az Amelie csodálatos életét.
- Aki odavan a színes-szagos dolgokért.
- Akinek nagyon okos gyereke/gyerekei vannak.
Kinek nem?
- Aki szerette a rendezőtől az Alien 4: Feltámad a Halált.
- Aki a szikárabbb, célratörőbb filmeket kedveli.
- Aki nem igazán szereti Amerikát.
6/10
