Valaha, még a 80-as években, mindenki büszke lehetett a magyar rajzfilmstúdiókra, hiszen egyre-másra készültek a remekebbnél remekebb egész estés animációs filmek. A rendszerváltozással sajnos megszakadt a sorozat, és a magyar rajzfilmesek jobbára bérmunkára kényszerülnek. Külföldről pedig nem a minőség, hanem a mézes-mázas amerikai giccs jut el a mozikba. Mintha a rajzfilm műfaja eleve feltételezné az infantilizmust.
Sylvain Chomet Belleville rendez-vous (Les Triplettes de Belleville) című munkája végre eleven ellenpontja a Disney-inváziónak, és létével bizonyítja, hogy habos-babos képi világ, és csöpögő történet nélkül is készülhet animáció. Nem is akármilyen. A film az idei Cannes-i Filmfesztivál programjában is szerepel versenyen kívül, és viharos sikert aratott.
Chomet a viszonylag fiatal alkotók közé tartozik, hiszen 1987-ben végzett rajzfilm-rendezőként a franciaországi Angouleme-ben. Egyik első munkáját mindjárt Oscar díjra is jelölték: Az öreg hölgy és a galambok, 1991. (The Old Lady and the Pigeons)
Jelen alkotása is egy idős hölgy körül forog, aki felteszi magában, hogy unokájából biciklibajnokot farag. Mindebben fanyar humort és iróniát kell éreznünk, ismerve azt a hisztérikus őrületet, ami Franciaországban a kerékpár-sportot övezi. A Tour de France az álmok csúcsa. Természetesen mindenki szeretné egyszer megnyerni, vagy csak részt venni rajta, vagy végső esetben a szemlélődés is megteszi. Ha a körverseny mezőnye áthalad egy kis falun, akkor a lakók egész évi esemény-adagját sikerült kipipálni. Szívet melengető, ahogyan Chomet rámutat szelíden erre az őrületre, önkritikusan.
A nagyi kifogyhatatlan az edzésötletekből: egész nap hajtja az unokát, aki szinte már nem is áll másból, csak kőkemény bicikli-izmokból. A versenyen aztán megtörténik a tragédia: elrabolják a fiút. A nagyi utána ered, egészen a másik kontinensig. Belleville New Yorkot idézi: itt ér partot az öreg hölgy nagydarab kutyájával, Brunóval. A hatalmas, ismeretlen városban mindjárt kedves ismerősökre akadnak: a három híres jazz-énekesnőre, akiket sok évvel azelőtt, és sokkal fiatalabban a TV-ben látott a nagymama. Vénséges vének lettek a hosszú idő alatt az akkori "lányok": figuráik is komikusak elrajzoltak. Oda a régi dicsőség, nagy szegénységben kénytelenek ötletesen élni. Esténként békát fognak a közeli vízparton, és abból főznek, amit lehet. Vidám nyomor az életük.
Belleville-ben aztán elszabadul a pokol: képletesen persze. Óriási üldözések, maffia-leszámolás. Mindez groteszk keretben, iróniával ábrázolva. Mivel mese, a vége csak derűs lehet: győz a kitartó nagymama, aki a fél világot átszelte, hogy unokáját megmenthesse.
És nem fullad ki egy percre sem a történet: mindig jön újabb ötlet, újabb vizuális sziporka. Olyan, mintha elsárgult régi fotóalbumot lapozgatnánk: okkerszínű mesét rendezett Sylvain Chomet. (A film mellett a www.bellevillerendezvous.com oldalt is érdemes megnézni!) Kötelező feladat!
