Kaotikus, kétségbeesett, agresszív és elanyátlanodott lelkiállapotok magasa és mélye között száguld a hangulati hullámvasút a Zűrzavar című amerikai film hőseivel. Anyagi jólét és belső ledurrantság, baráti nyüzsi és társas magány, élvezetek hajszolása és boldogságképtelenség, széptevés és önámítás - csupa ismerős ellentétből összeálló helyzet, érzelem, ütközés. Az éntudat igazi ezredvégi katyvasza. Vagy legalábbis, amiről az ember könnyelműen hinni akarja, hogy ezredvégi. Tény, hogy a sikeres of-Broadway-vígjáték filmre vitt változata a magán- és társasélet olyan válságtüneteit ugratja ki a hollywoodi luxuskörnyezetben élő, művészetközeli négy jó barát szerelmi botladozásainak történetében, amelyekről Hollywood nemhogy nem vesz tudomást, de még csak hallani sem akar. Meghökkentő hát az ellentétes elemeket vegyítő és feltűnően nagy szerepet játszó dialógáradat, melyben szellemes és intellektuális szópárbajok keverednek a legalpáribb szexuális be- és kiszólásokkal. Látszólag alig történik valami, a filmet mégis fantasztikusan felpörgetett ritmus lendíti végig a cinikusan indított kezdőjelenettől az őszinte érzelmi felismerést sejtető végszóig. Sean Penn remekel a kokóval vigasztalódó, jobb sorsra érdemes fickó szerepében, aki folyvást ácsingózik valami után, de képtelen az őszinte érzelmi elfogadásra, ezért a szerelmi hódításra is, ám akit még nem falt fel a cinizmus és az önzés annyira, hogy meg ne rendüljön barátja öngyilkossággal végződő érzelmi csődjén. A nagyszerű Kevin Spacey a rendíthetetlen cinikus, az ugyancsak remek Chazz Palminteri a gyógyíthatatlanul szenvedélyes barát szerepében két végletes magatartást képvisel. Robin Wright Penn, Meg Ryan és Anna Paquin érdekes női figurákat hoznak, noha mellékszereplőkként főként az a dolguk, hogy az önleleplező férfigondolkodás önzését és cinizmusát aláfessék.
