Az eredeti cím, azaz a "severance" szó elválasztást, leválasztást jelkent. A magyar címadó helyesen fordította csapatleépítésnek, hiszen gyakorlatilag ez történik a kis angol csoporttal a Mátra fenyegető (?) hegyvonulatai között. Ámde érzékletes az angol cím is, ugyanis a történet előrehaladtával nyugodtan számíthatunk mindenféle-fajta testrészek könnyed leválására a gazdatestről.
A Csapatleépítés ugyanis horror, de nem az igazi, komolyan vett fajtából. Valójában a műfaj egy olyan darabja, amilyent igazán érdemes csinálni és nézni manapság: humorral ötvözi a borzalmakat, így a parodisztikus hangvétel egyfelől feszültségoldásra, másfelől ellenpontozásra szolgálván "melegíti át" a nézői szíveket.
Szóval a kis sales-manager csapat busszal vergődik ki Budapestről, hogy a hegyek felé tartva csapatépítő tréningnek tegye ki nyakkendős-kosztümös tagjait, amiből aztán mégis csapatleépülés lesz, tekintve a tagok számát mindenképpen. A hegyekbe érve a magyar sofőr - a statiszta ékes kiejtéssel s annál nagyszerűbb színészi alakítással magyarázza, hogy nem értik? Nem lehet tovább menni... - nem hajlandó egy keresztbe állt fa okán megrekedt buszt járatlan útra vezetni, így motivált, ám annál irreálisabb módon kiteszi hőseinket az erdő közepén. Akiket gyorsan megkedvelünk, a forgatókönyv ugyanis kifejezetten odafigyelt a jellemábrázolásra, csak hogy legyen majd kiért aggódnunk, amikor a háttérben az úton keresztben komótosan és ugyancsak realisztikusan elsétál egy hatalmas barnamedve mögöttük (a szerzői szándék szerint vészjóslóan).
A maci - ne is beszéljünk a lábkapkodó medvecsapdákról - azonban nem az egyetlen sztereotípia, melyet a Csapatleépítés kínál kis hazánkról, de sebaj, mi nem is azért nézzük, hogy többet megtudjunk az északi középhegység flórájáról-faunájáról. Sőt, még jókat is nevetgélhetünk a szkript ilyenféle felületességein (például először nehezen értjük, miért is olyan iszonytatóan félelmetes egy erdő közepén álló, valóban lepukkant, ám ezen kívül nem több elborzasztó jeggyel bíró betonházikó - azon ezek után pedig már meg sem kell lepődnünk, hogy hamarosan orosz egyenruhás alakok lepik el fenyegetően a környéket, a szereplők fejére vadászva, szó szerint).
Mert egyébként a Csapatleépítés kifejezetten működik. Mind a nevettetés, mind a félelemkeltés szintjén. Azt nem mondanám, hogy még nagyon sokszor újranézném a láb-fejamputálós kalandokat, de aki kedveli a műfajt, a fekete humort és a medvéket, biztos nem csalatkozik majd.
