Fekete Ibolya különös utazásra invitál bennünket filmjével. A huszadik század utolsó négy évtizedébe pillanthatunk be egy szenvedélyes férfi sorsán keresztül. Ő Chico (Eduardo Rózsa Flores). Anyai ágon előkelő spanyol katolikus-, apai oldalról pedig magyar zsidó családból származik, gyermekkorát a hatvanas évek Latin-Amerikájában tölti... El Comandante Che Guevara világában. A forradalom gyerekjáték. Nem is kell különösebb taglalgatásba bocsátkozni: első pillanatra látszik a kulturális és identitásbéli "terheltség", amely a különböző korszakokkal párosulva egy nyughatatlan élet eredője. Chico a forradalmak világból családjával a szocialista Magyarországra menekül. A forradalmárból a titkosszolgálat munkatársa lesz, majd albániai tudósító, végül önkéntes a horvát hadseregben... Személyes érzelmek és tapasztalatok regényesnek tűnő sokasága ez, amely minden rezdülésében a világ őrült történéseinek tükörképe.
A főszerepet játszó Eduardo Rózsa Flores, költő, újságíró és szabadságharcos a filmben látható események nagy részét maga is átélte. (Erről Kepes András: Kepes krónika című kötetében olvashatunk.) Színész és szemtanú egyben. S a filmben magában is különösen keveredik fikció és valóság, s lesz kerek egésszé. Chico történetét számos - a film képsorai közé illesztett - archív anyag teszi kerekké. Ezek szinte észrevehetetlenül illeszkednek a mű többi részéhez, aláhúzva annak egyik fő vonalát, amely ennek a bizonyos valóságnak a megfoghatatlanságához vezet.
Fekete Ibolyát korábban Szomjas György és Grunwalsky Ferenc forgatókönyvíró-társaként ismerhettük: filmjeikben (Falfúró, Mr. Universe, Könnyű vér) mindig érzékeny, pontos és a mai napig érvényes képét adták a kor (nyolcvanas évek) társadalmának. A rendezőnő 1995-ös saját filmje, a Bolse Vita ugyanezen a vonalon haladva a rendszerváltozások utáni modernkori népvándorlás pillanatképe. S ez a pontosság és finomság a Chicónak is sajátja. A film élményszerű képet fest mára letűnt korokról. Történelmi pillanatképek, hátulról. És örök érvényű kérdések. Otthon? Haza? Hit? ... És az egyik válasz-kísérlet: Chico a jeruzsálemi Siratófalnál kipával a fején a Miatyánkot mormolja.
Megható. Hátborzongató. Felemelő. Az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje.
