Téli depresszióra és fényelvonási tünetekre találták ki az Anyám nyakán című amerikai romantikus komédiát. Igazi tavaszi buta film, szép színészekkel, sok viccel és kevés gondolattal.
Szerte a világon elszaporodtak a harmincon túli Nyúl Bélák, akik szeretik, ha anyuci reggelente kikészíti a frissen vasalt ingüket, elkészíti a tízóraijukat és kiporszívózik a meccs után.
A szülőknek is vannak jogaik
Tripp (Matthew McConaughey) elmúlt már 35 éves, de még mindig a szüleivel érzi igazán jól magát, és ha véletlenül túl szorosan fogná egy csaj, nem kell mást tennie, mint hazavinnie. A férjvadász lányok ugyanis sikítozva menekülnek, amint meglátják aput (Terry Bradshaw) alsógatyában vagy anyut (Kathy Bates) fiuk kedvenc Mickey egeres pizsijével a kezében.
A kertvárosban nem Tripp szülei az egyetlenek, akik szenvednek attól, hogy csemetéik nem akarnak kirepülni a fészekből, egy partin kiderül, szinte minden ismerős pár bevetett már ezt vagy azt, hogy elüldözze otthonról édes kisfiát.
Eddig a legnagyobb eredményt Paula (Sarah Jessica Parker) érte el, aki hivatást csinált az igényből, pénzért bármelyik fiút elcsábítja és elköltözteti otthonról. Tripp szülei megbízást adnak a lánynak, fiuk pedig szépen besétál a csapdába. Minden menetrend szerint halad, ám Paula véletlenül lebukik és már késő bánat, hogy időközben beleszeretett ügyfelébe.
Bugyuta történet, naná. De a csacska filmek olyan nélkülözhetetlenek, mint a vattacukor a Városligetben, vagy a hinta a játszótéren. Az Anyám nyakám ebben a műfajban pedig egyszerűen nagyon jó.
Egyrészt nagyon vicces mozi, másrészt, ha nem is lenne az, még mindig maradna benne elég kakaó: újra és újra elcsodálkozni Sarah Jessica Parker szépségén. A Szex és New York Carrie-je elbűvölően csinos nő, butuska szerepeihez elég jó színész és 41 éve ellenére olyan jó formában van, hogy még jó sokáig játszhat harmincasokat. Persze ízlések és pofonok, nekem mondjuk nem típusom Matthew McConaughey, de elismerem, sármos pasi és ezzel elég jól tud élni.
A filmnek csak egy kis baja van, beleerőltettek egy kis ezotériát, amire egyáltalán nem lett volna szükség. A tételmondat szerint, ha nem vagy kibékülve a világgal, ha nem úgy élsz, ahogy kellene, akkor nem fogad be a természet. Tripp esetében - aki mellesleg haverjaival együtt extrémsportokat űz - ezt azt jelenti, hogy sorra harapják meg az állatok, előbb egy mókus, később egy delfin, majd egy gyík. De sebaj, ennyi még belefér.
