A Bűnügyi regény írója Giancarlo De Cataldo, foglalkozására nézve bíró, aki szórakozásképpen, feloldozásképpen(?) író is. Mint bíró, jól ismeri a olasz mindennapokat átszövő maffiapereket, a maffia belső világát, így természetes, hogy erről ír. S ha ír, akkor írása hiteles(-nek tekinthető). Michéle Placidót a nyolcvanas-kilencvenes évek népszerű maffiás tévésorozatából, a Polipból ismerjük, mint az elgondolkozó, kicsit spleenes Cattani felügyelőt. Placido kiöregedvén a maffiavadász szerepkörből, úgy tűnik, nem szabadulhat a témától. A maffia ezt nem engedi, polipként ragadja magával a mélybe áldozatait, fogalmazhatnék viccesen, ha ez esetben nem ez lenne a véres valóság. Rendezőként (és rövid cameóban, mellékszereplőként) találkozunk vele újra a Bűnügyi regény című filmben, amelyet az említett Giancarlo De Cataldo bűnügyi regényéből rendezett.
Maga a regény több mint 600 oldalas, tehát bő, vastag regényfolyam, a film se adja alább, 147 perc. Ez azonban ne riasszon vissza senkit se, teljes szívvel ajánlom fogyasztásra mindkettőt, akár együtt, akár külön-külön is. Veretes, kicsit lassan, de méltóságteljesen, hatalmasan és félelmesen hömpölygő eposz ez, közvetlen rokonságban a téma korábbi alapvetéseivel, Coppola Keresztapa-trilógiájával, Leone Volt egyszer egy Amerikájával. Persze hogy a Bűnügyi regény is a maffia, ez alkalommal a mai, modern olasz maffia egy szegmensének bemutatása.
A Bűnügyi regény inkább a Sergio Leone filmtablójával rokonítható, bár most nem a századelő brooklyni zsidónegyedében vagyunk, hanem a hatvanas évek Rómájában. Korabeli olasz sláger szól, öt kissrác éppen egy kocsit nyúl, majd veszett száguldásban menekül a rendőrök elől. Persze a srácok nem kezelik a kormányt olyan biztosan, főleg hogy be is vannak rúgva, így a kocsit összetörik, majd futás... Néhány évvel később, már a hetvenes évek közepén (Sweet, Queen és eurodiszkó) ezek a srácok, a Libanoni, Freddo, vagyis a Jég, a Dandi a busa szemöldökű és brutális Libanoni vezetésével már nem kevesebbre törnek, minthogy átvegyék az uralmat Róma hatalmas kábítószerbiznisze felett. Ez irtózatos vérfürdővel, valamint egészen a korrupt kormánykörökig gyűrűző kapcsolatok bonyolításával jár, a fiatal Scialoia rendőrhadnagy azonban a nyomukban van. A fiatal rendőrt azonban közmondásosan lüktető olaszos libidója éppen a szépséges Patriziára gerjeszti, aki történetesen Dandi barátnője...
Minden összefügg mindennel, a maffiaügyekben minden olasz érintve van. Mi, turisták csak annyit látunk az egészből, hogy ülünk a Piazza akármin, kortyoljuk az erős caffét a caffeteriában, körülöttünk meg zajlik a hangos olasz hétköznap. A mai hírek éppen arról szólnak, hogy katonaságot vezényelnek Nápolyba, mert két banda éppen összeszólalkozott. Hullák a Piazzán, ahol kávéztunk. Ez a valóság, a Bűnügyi regény alkotói pedig mindent elkövetnek, hogy filmjükben ezt a lehető legrealisztikusabban reprodukálják. A Libanoni bandájának története ugyan fikció, de nem nehéz párhuzamot vonni valós, létező bandák sorsával, a maffia hétköznapjainak tipikus történéseivel. Hullák itt is, ott is. Itt a filmben tán több és látványosabb (értsd véresebb), ugye a művészi hatáskeltés érdekében. A valóságban tán elég egy golyó a fejbe, a filmben ez legalább kettő, sőt olykor csavarhúzó a nyakba, bárd az ujjakra, stb. Placido rendezői szándéka ezzel is nyilván a valóság minél plasztikusabb megidézése volt, emellett a történetet rendre korabeli események valós híradórészleteivel is illusztrálja. Pasolini meggyilkolása, Aldo Moro elrablása majd megölése, Olaszország - NSZK focivébé döntő (3:1), a berlini fal lebontása.
Libanoni, Freddo, a Dandi tehát lehetne valóságos figura is. A film cselekménye egyenes vonalban árad a véres végkifejletig, csupán az előtérben lévő figurák változása (elhalálozása) tagolja: először a Libanoni, majd Freddo, a Jég, végül Dandi. Különböző figurák, különböző társadalmi háttérrel, különböző életcélokkal, mégis egy bandában. A kezdeti kamaszcsínyektől, a fiatal felnőttkor véresen komoly bűnéig. S a túl korai halálig.
Placido, akit különben hazájában elismert rendezőnek tartanak, a témához illő komolysággal, veretesen rendezte meg e fajsúlyos drámát, segítségére kiváló operatőri munka (Luca Bigazzi), és hiteles színészi teljesítmények (Kim Rossi Stuart, Anna Mouglalis, Pierfrancesco Favino, Claudio Santamaria) társulnak.
