Bármennyire is nem szabadna egy filmkritikának a színészek magánéletéről szólnia, de ezúttal kivételt teszünk. Jennifer Aniston savanyú képe láttán ugyanis csak arra asszociálhatunk, hogy biztos az Azt beszélik forgatása alatt látta meg az újságban Brad Pittet Angelina Jolie-val és Maddoxszal sétálni a tengerparton.
Szegény Jennifer Aniston, hiába próbál meg kitörni Rachel szerepéből és elhitetni a világgal, hogy valójában színésznő, nem megy neki. Legutóbb a Kisiklottakon láttuk átbukdácsolni, most meg az Azt beszéliket tette tönkre világfájdalmával.
Rob Reiner vígjátékának az az alapja, hogy még a leghétköznapibb, legunalmasabb családnak is vannak mocskos kis titkai. A családjából kirívó és a házasság elől menekülő Sarah (Jennifer Aniston) előtt húga (Mena Suvari) esküvőjén kezd kibontakozni a súlyos titok. Lehet, hogy az apja (Richard Jenkins) nem is az apja, gyerekkorában meghalt anyja pedig nem is az a szüzies ártatlan szépség, akinek mindig is gondolta.
Egy véletlen elszólásnak köszönhetően kiderül ugyanis, hogy a Mrs. Robinson hódításairól szóló Diploma előtt című könyvet és filmet az ő családjának története ihlette. Az ő anyja lépett le egy fiúval a házassága előtt egy héttel, méghozzá azzal a fiúval, aki korábban a nagymamájának (Shirley MacLaine) a szeretője volt. Rémes, ugye? Naná.
Sarah nyomába ered szülei múltjának és megtalálja a Diploma előtt Benjamin Braddockját alias Beau Burroughs-t (Kevin Costner), hogy kiszedje belőle az igazságot. A sármőrnek azonban annak ellenére ő sem tud ellenállni, hogy vőlegénye van (Mark Ruffalo) és a Beau már az anyját és a nagyanyját is ágyba vitte.
Eddig a történet, ami Jennifer Aniston nélkül még vicces is lehetne. Elsősorban a nagyit alakító Shirley MacLaine miatt, aki annyira jól adja a belevaló, korával megbékélni nem tudó, mocskos szájú és öntörvényű asszonyt, hogy már azelőtt fetrengünk a röhögéstől, hogy megszólalna, pedig a szövege is zseniális.
Ráadásképpen pedig ott van a hódító Kevin Costner is, aki ugyan már sörhasat eresztett és tokásodik is, de még mindig van benne valami ellenállhatatlan férfiasság, valami titok, amit ebben a szerepben is jól alkalmaz. Richard Sírhant Művek Jenkins pedig ugyan a sorozat szellemapjához képest újat nem hoz, de még így is nagyon jó.
Jennifer Aniston mellettük azonban csak egy mozgó szájú próbababa. A film 96 perce alatt olyan kitartóan uralkodik az arcán az elkeseredettség és a reménytelenség, hogy nem Sarah-t, a múltját kutató és a jövőjét kereső fiatal nőt látjuk, hanem a szegény Jennifert, akit Brad Pitt elhagyott egy gyereket szívesen vállaló nőért.
Bármennyire is szerettük a Jóbarátok Rachelét, talán mégis jobban tette volna, ha az ilyen alakítások helyett gyereket szül, vagy ha már így alakult, legalább megvárja, amíg kilábal a történtekből és csak utána kezd neki filmes karrierjének.
