Henry ritka genetikai elváltozástól szenved: a legváratlanabb pillanatokban köddé válik, és egy másik idősíkban találja magát. Nagyjából harminc éves, amikor utazása során megismer egy tüneményes kislányt, Clare-t. A lány a dolgok normális rendje szerint cseperedik, mégis egyszer gyermek, másszor tinédzser, aztán pedig fiatal nő, amikor Henry az időben ugrálva visszatér hozzá, és átéli vele élete legfontosabb pillanatait.
Várni, csak várni, mindig csak várni
A lány sokszor évekig csak vár a férfira, mégis úgy tűnik, a sors egymásnak szánta őket. Hiszen a nem szokványos akadályok ellenére a köztük levő kötelék szilárd, és kapcsolatuk kiállja az idő(utazás) próbáját. Minden megtörténik velük, ami általában a szerelmespárokkal, csak éppen nem hagyományos sorrendben. Össze is házasodnak, és családot szeretnének alapítani, de lehetnek-e boldogok úgy, hogy a férfi együttélésük idején is rendszeresen eltűnik, majd más életkorúként jelenik meg újra? Vajon gyermekük nem örökli-e a különös genetikai hibát? És egyáltalán meddig térhet vissza Henry?
Bestsellerből kasszasiker?
Audrey Niffenegger 2003-ban kiadott első regénye Az időutazó felesége, mellyel azonnal világsikert aratott. Csak idő kérdése volt, hogy a különböző idősíkokban játszódó, és azt remek megoldással a két szerelmespár eltérő szemszögéből láttató romantikus történet filmvászonra kerüljön. Ám sokan kételkedtek benne, hogy a regény sajátos szerkezete sikeresen megfilmesíthető-e.
Eric, az érző szívű macsó
Eric Bana, akit a film egyik producereként Brad Pitt javasolt a szerepre, meggyőzően alakítja Henry szerepét. A férfiét, aki csupán átutazó saját életében, és aki hősiesen viseli embert próbáló sorsát, igyekezvén kihozni belőle a maximumot. Egyszerre macsós és érzékeny, elhisszük, hogy egy nő még ilyen körülmények között is képes elkötelezni magát mellette. Clare szerepében Rachel McAdams is bájos, a kettejük által alkotott szerelmespár hiteles és szívet melengető. A színészek tehát megtettek minden tőlük telhetőt, sajnos azonban azoknak lett igazuk, akik szerint ez a fajta történet "nem jön át" igazán filmes formában. A sztori felépítése akadozik, a váltakozó idősíkok valahogy nem állnak össze szerves egésszé.
Minden meg van írva
Ha elgondolkodunk kicsit a mondanivalón, arra a következtetésre juthatunk, hogy amennyiben időutazásai során Henry rögzített jövőképeket lát, és biztosan bekövetkező helyzetekbe kerül, akkor csupán bábok vagyunk egy fatalista sakkjátszmában, és az életünk alakulására nincs semmilyen befolyásunk. Az édes-bús szerelmi sztori számára ez a szemlélet megfelelő hátteret biztosít, de más megközelítésben erősen megkérdőjelezhető gondolat.
Kinek ajánljuk?
- Aki ki van éhezve egy megindító, ám szokatlan szerelmi történetre.
- Aki kedveli Eric Banát és/vagy Rachel McAdams-et.
- Aki unja a lineáris történetvezetést.
Kinek nem?
- Akit összezavarnak az ugrabugráló idősíkok, és nincs kedve azon gondolkodni, hogy Henry illetve Clare most épp miért annyi idős, előbbi miért nem ismeri fel utóbbit, holott máskor mindig, és miképp találkozhat Henry még önmagával is.
- Aki szereti ha a film vége vagy egyértelmű happy end, vagy határozottan nem az.
- Akit kiborít a fatalista világnézet, miszerint a sorsunk meg van írva, és a fejünk tetejére is állhatunk, akkor sem befolyásolhatunk semmit.
6/10
