„Dugjátok el a sajtokat! Rejtsétek el a finom és omlós bébiket!” – jönnek a Doboztrollok. A legizgalmasabb mesék Grimm óta mindig rávilágítanak az emberi természet sötét oldalára. Anthony Stacchi és Graham Annable humoros és vizuálisan lenyűgöző, groteszk animációjából kiderül: nem mindig az a szörny, aki elsőre annak látszik. Nem csak gyerekeknek.
Amikor leszáll az éj, szörnyek özönlik el Sajthida utcáit. A doboztrollok a város lakóinak két legértékesebb kincsére vadásznak: a gyerekeikre és ínyenc sajtkülönlegességeikre. Így szól legalábbis az a mese, amivel a hegyre épült, viktoriánus városka gyerekeit ijesztgetik. A doboztrollok a mumusok, akik éjszakánként azért bújnak elő, mert emberhúsra, na meg sajtra éhesek. A sajt ugyanis a mérce, amivel a sajthidai emberek értékét mérik – minél ízesebb a kamrádban a camembert, annál feljebb van a helyed a társadalmi ranglétrán. A sajtok és az emberek megóvása érdekében, a trollok teljes kiirtását tűzve ki célul, a Piros Kalap Kártevő Mentesítő Vállalat önkéntes tagjai járőröznek a városban. Az emberevő szörnyekről szóló meséről azonban hamar kiderül, hogy átverés – a doboztrollok kedves és ártatlan lények, akiket éppen a Kártevő Vállalat gonosz vezetője, Archibald Suvasz használ fel ördögi tervéhez.
A legizgalmasabb gyerekmesék valahogy mindig a legbrutálisabbak. Már a klasszikus mesék is nagyon kreatívak voltak a rettenetes szörnyek és változatos halálnemek érzékletes leírásában. A doboztrollok története a brit gyerekregény író, Alan Snow Here Be Monsters! című művének adaptációja. Anthony Stacchi és Graham Annable animációjában olyan sötét téma is felvillan, mint a tömeggyilkosság. A sajt pedig valójában az osztálykülönbségek és a gazdagság kifejezésének játékos eszköze: a piros kalapos, sajtra vágyó Suvasz (kinek a hangját Ben Kingsley szolgáltatja) az alacsonyabb rendű nép tagja, még felette a fehérkalapos, sajtzabáló arisztokrácia áll. Suvasz egyetlen célja, hogy közép státuszát kifejező piros kalapját fehérre cserélje és a többi ínyenccel camambert-t kóstolgathasson a sajtszobában – még ha ehhez az összes doboztrollt kell feláldoznia.
Ebben a mesében senki nem szép; bár a trollok még csúnyaságukban is cukik. A város lakói egy középkori karnevál megelevenedő, egyszerre bájos és torz figurái, akiket az alkotók a humor eszközével tesznek szerethetővé. A legviccesebb figurák a filozófiai hajlammal megáldott, szofisztikált fogdmegjei. Kópé úr és Potyka úr – miközben Suvasz könyörtelen tervének gépét olajozzák – Hamletet megszégyenítve elmélkednek a jó és a rossz dualitásáról. A külsejükben Stanra és Panra hajazó páros eredeti hangját két komikus színész szolgáltatja: Richard Ayoade (Kockafejek) és Nick Frost (Haláli hullák hajnala). Ötletes továbbá a kislány, Winnie (Elle Fanning) karaktere. Ő a törékeny Disney hercegnők tökéletes ellentéte: egy dundi vörös kislány, aki egyszerre mókás és hátborzongató vonzalmat mutat a brutális erőszak iránt. A humor így több szinten – látványban, a karakterek groteszkségében, na meg sok sajtos szóviccben – is megjelenik.
A kacifántos forgatókönyv ellenére – hamis mese a mesében – a történet végig megőrzi a lendületét, ami a humoros karakterek mellett a lenyűgöző képi világnak köszönhető. A Doboztrollok ráadásul nem csak fordulatokkal teli, de még veleje is van. Kifordított módon, humoros formában tesz fel kérdéseket identitásról, családról, a felszín lényegtelenségéről: nem az a fontos, hogy ki milyen dobozt húz magára kívülről.
Az animáció legszembetűnőbb erénye a lenyűgöző látványvilág vizuális ereje. A film nagy része stoptrükkel készült. A Laika Stúdiónak (Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman) védjegye a kézzel gyártott figurákat mozgató, pedáns pontossággal létrehozott stoptrükkös stílus. Ez a kézművesség, a régimódi animációk iránti lelkesedés ad egyedi minőséget a filmjeinek. A groteszk karakterek cifra karneválja a látványtól telített képeken a legapróbb részletekig kidolgozott; még a táncolók szoknyájának fodrai is életre kelnek a báli mulatságon.
Vajon hány ember hány óráig dolgozott azon, hogy mozgásra bírja a kézzel rajzolt figurákat? A vége főcím alatt – miközben Potyka úr és Kópé úr az univerzum végtelenségéről elmélkednek – valóban megjelenik az őket életre keltő vezető animátor, Travis Knight szorgosan munkálkodó alakja: egy kedves és ironikus kikacsintás az animáció rajongóinak.
