Az amerikai középosztály félelme a kelet-európai kurváktól, nagyüzemi belezés és a lószar szagú szlovákok. A Tarantino szponzorálta horrorfilmen csak röhögni lehet.
Tudta, hogy Pozsonyban éhező utcakölykök hordái lepték el az utcákat, és egy marék rágóért bárkit elintéznek? Tudta, hogy a korrupt szlovák rendőrség perverzeket, sorozatgyilkosokat és kannibálokat bújtat, miközben békés családapákat gumibotoznak meg fényes nappal? És azt, hogy arrafelé még mindig nyolcvanhat van, lepukkant Skodák és Volgák járják a poros szlovák utakat?
Na, ha még arról sem volt fogalma, hogy a szlovák huszonévesek bárkit leszopnak egy vodka-tonikért, akkor már biztos, hogy Ön nem amerikai turista, aki Európáról csak annyit tud, hogy Amszterdamban kurvák vannak, meg fű, Spanyolországban a tengerparton lehet kefélni, keleten pedig egy marék szottyiért fotómodelleket lehet venni hétvégére.
Ha pedig Ön nem amerikai turista, akkor szinte biztos, hogy csak röhögni tud majd a Quentin Tarantino nevével reklámozott Motelen, hiszen nincs viccesebb, mint amikor az amerikaiak beparáznak az ismeretlen, vad Kelet-Európában, ahol nem, hogy McDonald's nincs, de még Bud Lightot sem lehet kapni sehol. Istenem, ezek a vademberek még azt sem tudják, hogy mi az a vaníliás Coke!
A történet nem túl bonyolult: van két amerikai egyetemista, Paxton és Josh, akik egy Olive nevű izlandi fickóval együtt kurváznak Amszterdamban, majd elindulnak az ismeretlen és egzotikus Szlovákiába, mert ott állítólag a lányok bármire hajlandóak, akár tövig és közben úgy néznek ki, mint Eva Hertzigova egy kiadós wellness-hétvége után.
Persze Szlovákiában minden szürke és nyomasztó, és hiába döntenek meg a barátok szinte rögtön pár szupermodellt a város széli Motelben, ha aztán reggelre arra ébrednek, hogy egy sötét kazamatában egy székhez kötözték őket, és egy latexhentesnek öltözött fickó éppen a nyakukon túráztatja a motoros láncfűrészt. Ráadásul nemsokára kiderül, hogy nem egy hibbant műveli ezt velük, hanem rögtön egy egész kis magánhadsereg, amely milliomosoknak árul rekreációs emberkínzást, nemi erőszakot, szadizmust és gyilkosságot, és persze a milliomosok már csak olyanok, hogy nem szlovák munkanélküliek, vagy éppen ukrán kurvák szívét akarják kimetszeni, hanem friss amerikai egyetemisták vérére szomjaznak.
Az amerikaiakat valószínűleg ezen a ponton szállja meg a nyomasztó halálfélelem, rendelnek egy újabb riasztót a lakásba, a Chevrolet kesztyűtartójába meg vesznek egy 45-öst, hogy ha jönnek a rohadék szlovákok, egy a fejbe, kettő a szívbe, vagy fordítva. A kelet-európai nézők pedig csak röhögnek, ha lenne ugyanis ilyen, akkor ott valószínűleg pozsonyi csöveseket rugdosnának halálra amerikai üzletemberek, a hátizsákos egyetemisták pedig még diszkontkedvezményt is kapnának.
Ráadásul az egész alatt egyetlen pillanatra sem érezhetjük azt, hogy akkor most ez itt egy vicc, az amcsik röhögnek saját magukon, ahogy azt mondjuk egy Taranitno-filmtől megszoktuk, sőt az erőszak is teljesen komoly, nem úgy, mint a Kill Billben, ahol olyan sok az artériából kicsapó sötétvörös vér, hogy azon már nem lehet nem nevetni. Egy szem anatómiai pontossággal ábrázolt kiégetése azonban nem vicces, legfeljebb azoknak, akik már a Fűrészen is a szék alá röhögték magukat. Azok pedig nemsokára úgyis a zárt osztályon végzik.
Igaz, hogy csak a pénzt adta, de akkor is kínos, hogy Tarantino belekeveredett ebbe a szimpla horrorhentelésbe, aminek a végén az amerikai fiatalok ráadásul ugyanolyan kegyetlen módszerekkel tesznek igazságot az európai perverzeken, mint ahogy azok őket kínozták. Szemet szemért, zsigert zsigerekért.
"Az amerikai erőszak önigazolása" - mondaná erre Tamás Gáspár Miklós, de ne hallgassunk rá, nincs itt üzenet, még egy odavetett lábjegyzet se, ez csak egy irdatlanul unalmas, vontatott horror a kispolgári félelmek Amerikájából. A Motel 2-ben majd biztos kiderül, hogy Oszama Bin Laden lakik a szomszéd szobában, és a keresztény, fehér középosztály melegen lüktető szívére és nyers agyvelejére vágyik.
Tarantino meg szégyellje magát.
