Mit tennél, ha életed legnagyobb lehetősége állna előtted, de vissza kell utasítanod, mert az imádott apád haldoklik? Nem tudod? Pernille Fischer Christensen rendező sem tudja a kész választ.
A biztonságos fészek
Ditte Rheinwald kivételes helyzetben van. Szereti a munkáját, úgy éli az életét, ahogy szeretné, ráadásul megkapja álmai állását – igaz jó messze, a tengerentúlon – és a párkapcsolata is kiegyensúlyozott. Ott van neki biztos háttérként családja, szerető apja és a jól menő családi pékség, ami finanszírozza Ditte szabad életét. Aztán egy nap beüt a baj, a papa megbetegszik, és minden, amit eddig állandónak hitt maga körül, meginog. Apja olyan terhet akar ráróni, amit Ditte nem tud (és nem akar) cipelni, miközben párkapcsolatában is recsegni kezdenek a fogaskerekek. A szeretett pasi messzire menekülne, miközben a lány a felelősségtudatával viaskodik. Élete két legfontosabb férfija között kell döntenie. Egyértelmű, hogy nem hagyja magára haldokló apját, az viszont nem, hogy mi lesz ezután.
Akit a halál szele megcsapott
[img id=284022 instance=1 align=left img]Megkockáztatom, hogy Jesper Christensen élete eddigi legjobb alakítását láthatjuk a filmben, a haldokló apa szerepében. Csonttá aszott arcával, csupasz fejével, kínlódó nyelésével rémisztően hitelesen alakítja a végső stádiumban lévő rákbeteget. Egyetlen percig sem hagy kizökkenni, egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy nem halálos beteg. Az egész filmet áthatja az általa megmutatott halál közelsége, azokról a döntésekről szól, amit az érintetteknek és a hozzátartozónak meg kell hoznia. A rendező nem kertel, nem szépít, nem bújik tabuk mögé. A könyörtelen valóságot tárja fel. Éppen ezért torokszorító a film, mert a néző önkéntelenül is szorongani kezd. Itt nem csak megmutatják, hogy milyen az élet utolsó stádiuma. Itt a nézőnek is át kell élnie. Nincsenek kibúvók, mindenki magára ismer, a történet behelyettesíthető. Ettől annyira húsbavágó és kellemetlen a film.
Akik maradnak
Dittének szembe kell néznie azzal, hogy álmai nem azonosak az apjáéval. Hiába csöpögtette tudatosan a családfő a gyerekekbe a kenyér szeretetét és tiszteletét, utódainak már nem azt jelenti a pékség, amit neki jelentett. Egy élet munkája válik semmivé, egy élet törekvése múlik el a halál pillanatával. És ez nem csak a haldoklónak kín, hanem azoknak is, akik ezzel a tudattal kell ezután együtt éljenek. Ditte sok tekintetben válaszút elé kerül, azonban a lány eleinte nem cselekvő hős, inkább csak úszni próbál az árral. A kevesebb ellenállás felé hajlik, ebben rejlik élete látszólagos könnyebbsége. A pasija utazna, ő örömmel mondana igent, akkor is, ha ez alapvetően nem az ő álma. Aztán eljön a pillanat az életében, amikor önmagáért kell döntenie. Most először felnőttként kell felelősséget vállalnia tetteiért.
Élet és erő
Erős alakításokkal teli, szomorú film az Egy család. Nincs a rendezőben könyörület a néző iránt, itt mindenkinek magával kell szembenéznie. Nincs benne túlzás, csak az élet természetessége. Annak minden keserűségével és erejével együtt. Nem köntörfalaz, csak megmutat, a katarzis pedig nem marad el. A mi dolgunk, hogy mihez kezdünk vele.
Kinek ajánljuk?
- A nehéz, drámai filmek kedvelőinek.
- Az északi filmek rajongóinak.
- Apáknak és lányaiknak.
Kinek nem?
- Akik utálnak pityeregni a moziban.
- Akik inkább nem szembesülnének a halál gondolatával.
- Aki még filmvásznon is képtelen egyszerre ennyi problémát elviselni.
9/10
