A mozielőzetes alapján a "szokványos" Julia Roberts-féle negédes komédiát várhatnánk, ám Amerika kedvenceibe sokkal több került a puszta kliséknél.
Bruce Willis és Demi Moore. Meg Ryan és Dennis Quaid. Tom Cruise és Nicole Kidman. A hollywoodi szuperpárok közül három, akiknek útjai az utóbbi időben váltak szét. Élénken emlékezhetünk arra, hogy a sajtó mekkora hévvel vetette rá magát ezekre a sztorikra, hiszen mindenkit érdekelnek a hálószobatitkok, s így csupán idő kérdése volt, hogy maga az álomgyár mikor veszi elő a témát. Szerencsére egy igazán hozzáértő csapat (Billy Crystal és Peter Tolan társszerzők, valamint Joe Roth rendező) formálta az úgymond az utcán heverő témát szórakoztató szatírává.
A mozielőzetesek alapján a "szokványos" Julia Roberts-féle negédes komédiát várhatnánk, ám Amerika kedvenceibe sokkal több került a puszta kliséknél. A film ugyanis elsődlegesen leleplező tabló Hollywoodról, és mindenki megkapja a magáét. Nem menekülnek a befolyásos producerek, sem a rendezők, persze az önmaguktól teljesen elájult sztárok sem, sőt, még a kritikusokat is keményen megfricskázza Crystal átgondolt forgatókönyve, amely nem kegyelmez senkinek, aki kicsit is érdekelt a filmszakmában. Mindezek eredményeképpen pedig mi, nézők nem kapunk mást, mint a "Bowfinger- Fergeteges forgatás" óta a legnagyobb leleplezést, már ami Hollywoodot illeti.
A történet szerint, Eddie Thomas (Cusack) és Gwen Harrison (Zeta-Jones) Amerika leghíresebb színész-házaspárja voltak, egészen addig, mig a hölgynek kedve nem szottyant egy kis afférhoz a latin szívtipró Hectorral (Azaria). Ám utolsó közös filmjük, a Time Over Time egész kampánya arra épül, hogy a pár ismét együtt van. A publicisták, Lee (Crystal), és Gwen húga, Kiki (Roberts) minden erejükkel azon vannak, hogy ezt elhitessék a nagyvilággal, holott semmi sem áll távolabb a valóságtól. Ráadásul nem várt komplikációk következnek be (például, hogy a pár nem tud békésen meglenni egy légtérben fél percnél tovább, vagy hogy Kiki halálosan beleszeret Eddie-be) természetesen a legkínosabb pillanatokban.
A film legnagyobb érdeme az erős, jól megirt párbeszédekben rejlik, de emellett a helyzetkomikumot is brilliánsan alkalmazzák forgatókönyv írói. Persze nem véletlen, hogy a legjobb mondatok éppen Billy Crystalnak jutottak, és a filmtörténet talán legmókásabb eb-ember találkozásának is ő a kétlábú elszenvedője.
Annak ellenére, hogy a végkifejlet meglehetősen kiszámítható, az addig vezető út valóban mókás, igazán szórakoztató pillanatokkal van kikövezve.
Szóval ha nevetésre vágyunk, s az irónia sem áll távol tőlünk, az Amerika kedvencei tökéletes választás.
