A heti premiereket kétségkívül Quentin Tarantino új filmje uralja, amihez még a hó is megérkezett, hogy passzoljon a történethez. de kapunk egy francia művészfilmet is, mi másról, hát a szerelemről, egy román kortárs drámát, illetve Will Ferrell és Mark Wahlberg is újra együtt bohóckodhat pót- és igazi apaként.
Aljas nyolcas
Quentin Tarantino nyolcadik filmje sokak szerint a mester egyik legjobb, ha nem a legjobb alkotása, mások szerint öncélú dumaszínház túl kevés szereplővel és helyszínnel – mi inkább az első véleményre hajlunk, mert QT párbeszédeit még akkor is hosszan elhallgatnánk, ha azoknak a történet szempontjából nem sok jelentőségük van, vagy éppen semmi. Az Aljas nyolcas konkrétan nyolc darab gazember – és a postakocsi sofőrje, aki kénytelen bizonyos időt velük tölteni - akik egy hóvihar elől menekülnek egy elhagyatott postakocsi állomás épületébe, hogy egymással összezárva töltsék az estét, és azt is tudjuk, hogy a legtöbbjük nem éri meg a reggelt. És a legtöbbjüket nem is sajnáljuk, mert itt tulajdonképpen mindenki gazember, és ahogy azt Tarantinónál megszokhattuk, nem érnek szép véget azok, akik megérdemlik, és azok sem, akik nem. A mészárlás Ennio Morricone zenéjére zajlik, és ha három színészt kell kiemelnünk a szereplőgárdából, az Samuel L. Jackson, Kurt Russell, és az itt ritka undok Jennifer Jason Leigh.
Az én Szerelmem
Tony (Emmanuelle Bercot), a sikeres ügyvédnő súlyos síbalesetet szenved, és az elhúzódó rehabilitáció során felidézi intenzív szerelmi viszonyát volt férjével, élete szerelmével, (Vincent Cassel) – ami már csak azért is volt viharos, mert a férfi nehezen kötelezi el magát, illetve folyton drog- és anyagi problémái vannak. A traumatikus kapcsolat feldolgozásában a nőnek lábadozó betegtársai, testvére, illetve annak felesége és nem kevés önirónia is segítségére lesznek. Hősnőnk nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is a gyógyulás útjára szeretne lépni. A színészből lett rendezőnő, Maiwenn Le Besco filmje a Cannes-i versenyprogramban indult, ahol a főszereplő Emmanuelle Bercot elnyerte a Legjobb Színésznőnek járó díjat – igaz, megosztva Rooney Marával, aki a díjat a szintén hamarosan érkező Carolban nyújtott alakításáért kapta – de a film legérdekesebb figuráját, a férjet Vincent Cassel játssza.
A kincs
Costi békés életet él: irodai munkáján és családján kívül nem sok mindent történik vele. Esténként meséket olvas kisfiának: a kedvencük Robin Hood története. Egy este váratlan látogató érkezik. A szomszéd az, aki rá akarja venni Costit, hogy együtt keressék meg a nagyapja által réges-régen elásott kincset. Costi feladata a fémdetektor bérlése: ha sikerrel járnak, a kincs fele őt illeti majd. Az eleinte hitetlenkedő férfi egyre lelkesebben veti bele magát a kincskeresésbe. Corneliu Porumboiu (Rendészet, nyelvészet) filmje egy létező jelenségnek ad új jelentést – még Magyarországról is járnak át Erdélybe „kincset” keresni, nem is mindig sikertelenül, de itt nem a keresés a lényeg, hanem az örök emberi gyarlóság.
Megjött Apuci
Will Ferrell és Mark Wahlberg már a Pancser Police-ban is jó – bár nem zseniális – párost alkottak, és most úgy döntöttek, hogy újra összeállnak egy korántsem korszakalkotó, de roppant szórakoztató vígjátékhoz, ahol mindketten azt játszhatják, amit a leginkább szeretnek játszani. Ferrell újra a bamba pacák lesz, akit újra és újra megaláznak – hogy ez neki színészként miért jó, rejtély, de alkatilag erre predesztinált -, Wahlberg pedig megint az laza, bőrdzsekis nagymenő lesz, abban a családban a vér szerinti, de ritkán látott apuka, ahová Ferrell karaktere benősült, és a két pasas azért kezd idióta versenybe, hogy lenyűgözzék a gyerekeket és az anyjukat. A végeredmény ugyan előre megjósolható, de a sok kakaskodás, ami már elég sok más filmből is ismerős lehet, még tartogathat váratlan eredményeket is, olyanokat is, amiket még nem lőttek el a trailerben.
