Ilyen klassz filmhét még nem volt soha, mint ez a francia. Egy csomó film ottmaradt a mozikban, például az itt emlegetett darab, hogy a várhatókról most ne is szóljunk. Bár így lenne ezután mindig is, jőne sok tolongásmentes élvezet.
Ki lenne más A Vendome tér asszonya, ha nem a francia nő maga, Catherine Deneuve. Vegyük csak sorjában. Vendome tér asszonya. Párizs előkelő ékszerüzletnegyede, ezt még az is pont olyannak képzeli, mint amilyen a valóságban (ha az valóság), aki eddig életében csak kapualjakba húzódó gagyizókat látott.
Ám járunk máshol is. Gazdag és alkoholista koros dámák számára fenntartott szanatóriumban, ahol egy elkárhozott perszóna remegő kezének és elhaló hangjának minden dekadens bájával taszítja a kárhozatba nem is feltétlenül csak hímnemű nézőit. Ő Deneuve. Már csak miatta is érdemes leszurkolni a jegy árát, noha így volt ez talán összes filmjének esetében, függők számára feltétlenül.
Csakhogy most magáért a moziért is megéri a jegyáldozat. Az egyébként színésznőnek sem utolsó Nicole Garcia ugyancsak nézhetős filmet írt (Jacques Fieschivel) és rendezett (immár a harmadik figyelemre méltót).
Szóval egy klasszikus krimibe oltott, korántsem hétköznapi történetet kapunk, leszámolást a szellemekkel. Ráadásként az újrakezdés lehetőségének távolról sem hollywoodi ígéretét. Mi is kéne még.
