Svarci visszatér. Nekem ennyi elég.
Csókolom, de jó színben tetszik lenni!
Schwarzenegger tíz éve nem játszott komolyabb szerepet akciófilmben. Micsoda kulturális vákuum ez! Utoljára a Terminátor 3-ban tűnt fel pár percnél több időre, és arról a langyos katyvaszról jobb több szót nem is ejteni. Mára Svarci tenmaga is ráunt Kalifornia kormányzóját játszani – a választói meg főleg nem csípték az alakítását -, és remélhetőleg a szobalányok (mit lányok, matrónák!) dugogatásával is felhagyott. Mi maradt hát a blokbászter-nyugdíjasnak napjai tengetésére? Visszatérni a vászonra, az!
Az új film terelgetésére jobb embert nem is szerezhetett volna, mint a koreai rendezőzsenit, Kim Jee-woont, aki olyan szenzációs alkotásokat tett le eleddig a képzeletbeli asztalra, mint a Foul King, a Két Nővér vagy a Bittersweet Life. Az Erőnek erejével ugyan nincs egy szinten velük, de rendkívül szórakoztató agyzsibbasztó, és a rendező számára épp a megfelelő hollywoodi belépőjegy.
Vidéki idill
A történet kiszámítottan egyszerű: egy szökött drogbáró hiperszuper, felspécizett sportkocsijával a szabadságot jelentő mexikói határ felé zúz. Sem az FBI, sem a rendőrök, sem semmiféle állami masinéria nem tudja megállítani – az USA erőszakszervezeteinek utolsó reménye az a nyugdíjas DEA ügynök, aki egy határ menti kisvárosban seriffként tengeti napjait. A rendező a történet alá a precizitásnak, eleganciának és szemgyönyörködtető látványnak éppen azt a kombinációját rakja, amit tőle a korábbi filmjeiben már megszokhattunk. A sztori tempója tökéletes – a nézőnek szó szerint nincs ideje a fordulatok logikáján, pontosabban annak hiányán elmélázni: mire felocsúdna, máris a finálé közepén találja magát. Ráadásul a film hozza a nyolcvanas évek akcióit megidéző vérontást, pl. mostanában, Stallone Rambóján kívül nem nagyon láttam olyan filmet, ahol valakit géppuskával kaszabolnak ketté.
[img id=436892 instance=1 align=left img]A film gyengébb pillanatai valószínűleg abból adódnak, hogy a rendezőnek nincs igazán tapasztalata nemzetközi stábokkal. Egyes, drámai csúcspontként belőtt jelenetek kisiklanak, és több mellékszereplő alakításán faragni kellett volna: túlzásba esnek, már-már parodisztikusak. Bár lehet, hogy túllihegem: a figurák egymáshoz való viszonya, sőt, a sztori összes fordulata mintha kifigurázása lenne a valóságnak: minden csak egy cseppet, leheletnyit, de azért érezhetően furcsa. És ez egyben, valahogy gyönyörű is.
Ami a lényeg: egész egyszerűen öröm viszontlátni Schwarzeneggert az akcióhős szerepében. Még mindig katasztrofális színész, de Schwarzenegger soha nem alakít, ő jelen van, és olyan überall a karizmája, hogy az már színjátszás. A szkript segíti abban, hogy a tőle telhető átéléssel hozza a korához illő, repedt-kopott keménycsávót, aki ha összeszedi magát, bárki seggét képes szétrúgni-szétlőni, és hát mit mondjak, az öregben még mindig százszor több a szufla, mint a mai macskajancsikban.
Mozibabe!
Ne legyenek (bár nem hinném, hogy eleve lennének) hamis elvárásaid az Erőnek erejével-t illetően. Véres, vicces, tökéletesen kicentizett modern western (a sztori engem meglehetősen emlékeztet Victor Gischler The Deputy című regényére, bár ezzel aztán már tényleg vetítek), amely megadja a XX. század második fele legnagyobb akciófilm-sztárjának egy újrakezdés lehetőségét. Illetve megpróbálja megadni, mert a film Amerikában akkorát bukott, mint az ólajtó. Az Erőnek erejével brutálvéres gyalog-galopp, vissza egyenest a nyolcvanas évekbe, és a világ egyik legjobb rendezője fogja a kantárt, Schwarzenegger pedig ugyanúgy, szó szerint uralja a vásznat, mint egykor. Ha ez nem elég ajánlónak...
Kinek ajánljuk?
- Svarci-rajongóknak (nyilván).
- Az akciófilmek szerelmeseinek.
- Akik kíváncsiak egy mesterrendező könnyed keze munkájára.
Kinek nem?
- Gyerekeknek (túl véres – a film, nem a gyerek).
- Aki nem szereti a filmes brutalitást (na de ilyenekkel nem barátkozunk, elvi alapon).
- Tarr Bélának (tempótól bekómálna).
7/10
