A bizarr történet főszereplőjét felváltva nevezik kurvának és szentnek, ami meglehetősen szélsőséges minősítés, ám ha jobban meggondoljuk a dolgot, a hölgy tulajdonképpen mindkét jelzőre rászolgált. Az adakozó asszonyka ugyanis válogatás nélkül bújik ágyba férfihódolóival (előzmény: a férje elhagyta s emiatt bánatos) - ugyanakkor nemes célok érdekében serénykedik mint Lolita, azaz tüzes prostiként funkcionáló csábos munkaerő. Hervatag férjeket változtat virgonccá, düledező házasságokat ment meg, boldoggá teszi bájaival szűz (!) és vénecske partnereit egyaránt. Nem fehérmájú szajha. Gyógyító angyal. Ha úgy tetszik: jószolgálati küldetést teljesít. Egyébként párja éppen tökéletessége miatt hagyta faképnél az első virágzásán már jócskán túllépett Dolorest. Unta önként vállalt emberbaráti misszióit, kisvárosszerte tisztelt segítőkészségét. Még a vehemens pap is megpirongatta a nőt amiatt, hogy rendszeresen bűn nélkül ereszkedett térdre gyónáskor előtte.
Ekkor következik a fordulat. A magára maradt mintafeleség minden áron szeretné visszaszerezni Manolióját, ezért lép ki önmagából. Vétkezik, igaz, karitatív indíttatással. A település a szó szoros értelmében ragyogni kezd az egészséges erotika nyomán (a fekete-fehér képek kiszínesednek), ám váratlanul hazatér az elkóborolt házastárs s igencsak felháborodik, amikor tudomást szerez őnagysága vállalkozásairól. Feltüzeli ellene a klienseket, később azonban - beható szexuáletikai vitákat követően, meg azért is, mert az izgága férjet a hancúrozásra vágyó oldalbordák megleckéztetik, a válságba került papot pedig jól kiosztják - újra felragyog a nap. Mindenki, akár egy hajdani szocreál példázatban, derűs arccal tekint a jövőbe. Van ok az örömre. Nemhiába dúltak a lepedőcsaták. Gyereksírás veri fel az egzotikus táj csendjét...
Laura Mana színésznő rendezői bemutatkozása üdítő élmény a tikkasztó mozi-kánikulában. A szex hatalmáról beszél, de kedves közvetlenséggel, vérbő iróniával és az első perctől az utolsóig mértéktartó eleganciával kuszálja össze a mulatságos események szálait. Nincs semmiféle alpári közönségesség sem a szövegben, sem a látványban (operatőr Henner Hofmann). A spanyol-mexikói komédia alkotóját inkább a viselkedés - mentalitás - logikája érdekelte, a kielégületlenség, a kiégettség, a vágy háttere, illetve bizonyos kifigurázható freudi motívumok. Továbbá és mindenekelőtt a szituációk olykor harsány, olykor szelíd komikuma. A templomi jelenetekben különösen vaskos a humor. Talán nem tévedek, ha azt írom: a kamera mögött álló Laura Mana nem lehet bigottan vallásos, hiszen mérgezett nyilakat lődöz az egyházra és Isten meglehetősen szangvinikus szolgájára (a csúcs a bunueli hangulatokat idéző keresztre feszülés az Olajfák hegyén).
A főszereplő Elisabeth Margoni, a tokás szalonkurtizán megszemélyesítője bizony nem Sharon Stone-szerű tünemény, viszont valósággal vállára veszi a filmet. Ez azért elismerést érdemlő teljesítmény, mivel amúgy igazán fekvő testhelyzetben van elemében. Jó az asszisztencia is. Ennyi élveteg arcot, sóvár pillantást, kedveskedő mórikálást, szilaj indulatot, önfeledt ünneplést régen láttunk már a vásznon. A megváltó szex apró dramaturgiai döccenői ellenére lefegyverzi a nézőt abszurd józanságával. (Forgalmazó: Budapest Film Kft.)
