A féltékeny benzinkutas, a depressziós reklámszövegíró, a hacker, az alsónadrágban rohangáló nyomozó, a szökött fegyencek és a nagymellű pultos egy vidéki benzinkútban rekednek, miközben a tévében éppen a foci-vb döntő megy és a légtérben elveszett egy atombomba. Guy Ritchie már nyugdíjba ment, de Magyarországon még ez a trendi.
Miközben Guy Ritchie az utóbbi pár évben annyit bukott, hogy lassan már inkább Madonnánénak szólítják a barátai is, nálunk még mindig vannak olyan rendezők, akik azt hiszik, hogy egy jó filmhez elég, ha több fegyveres találkozik egymással egy zárt helységben, ráadásul az egyikük még vicces is.
Persze idehaza még mindig a kilencvenes évek vége dübörög, elég, ha csak arra gondolunk, hogy szombat esténként a vidéki diszkók még mindig a Scootertől hangosak, ezért nem meglepő, hogy a magyar akciófilm, már ha van ilyen, csak pár éve talált rá a Guy Ritchie-féle, jól kitaposott ösvényre, azóta viszont egymás után jönnek a filmek, amikben valaki nagyon elszúr valamit, aztán megint, és megint, egészen addig, míg elő nem kerül egy iszonyatosan nagy fegyver. Kész cirkusz, Argo, Szőke Kóla, Kútfejek, ez lenne az evolúció.
Kapitány Iván 2006-ra utolérte a nyugatot, most már nekünk is van olyan filmünk, ami 1998-ban több százmillió dollárt kaszálhatott volna a világpiacon. Már ha Dörner Györgyöt Brad Pitt, Fenyő Ivánt Matt Damon, Gesztesi Károlyt pedig mondjuk Samuel L. Jackson játszotta volna.
Most sem rossz azért a Kútfejek, főleg nekünk. A féltékeny benzinkútkezelő, az életválsággal küszködő reklámszövegíró, a hackernek álló cégvezető, az alsónadrágban rohangáló rendőrnyomozó, a szökött fegyencek és persze a nagymellű, meg a tündérke találkoznak egy benzinkútnál, miközben a tévében éppen a foci-vb döntő megy. Bónusznak meg ott van egy Magyarország felett elveszett atombomba, vagyis hosszú párbeszédekre, meg művészfilmes világmegváltásra már szerencsére nem marad idő.
Fenyő Iván karaktere ugyan időről időre összefoglalja a tanulságot, és még a kamerába is bámul néha, ahogy azt a narrátortól megkívánják a műfaj szigorú szabályai, de ilyenkor inkább zörögjünk a popcornos zacskóval, szürcsöljük a kólát, meg beszélgessünk a hétvégi leárazásokról, és máris megúsztuk a legkínosabb részeket. Már csak az amerikai katonák rövid, de annál kínosabb jeleneteinél kell befognunk a szemünket, illetve az akcentusra érzékenyeknek a fülüket, és máris kaptunk egy élvezhető akcióvígjátékot, amit ugyan nem veszünk majd meg díszdobozos dvd-n, de talán még kivehetjük a tékából, ha valaki éppen az orrunk előtt vitte el a Blöfföt.
Persze egy kicsit zavaró az az igyekezet, ahogy Kapitány Iván mindenáron amerikai akciófilmet akar készíteni egy vidéki benzinkútnál, egészen röhejes, például, hogy a magyar rabok narancssárga, szövetségi rabruhában szöknek meg, hogy a benzinkútkezelő amerikai sörétes puskával hadonászik, vagy, hogy a történet feszültségeit mindenképpen az amerikai hadsereg megjelenése oldja fel. Persze Kapitány rá is játszik a hollywoodi akciófilmek kliséire, így akinek nem elég vicces, ahogy Selmeczi Roland teljes erőből nekifut egy bezárt ajtónak, az röhöghet a Hatodik, a Szökevény, a Nemzet aranya vagy éppen a Kutyaszorítóban paródiáin is.
Ráadásul mindezt meglepően jó színészi játékok teszik teljessé. Gesztesi Károly, aki tavaly szép csendben elvette Szabó Győzőtől a rendezők kedvenc színésze címét, ezúttal nem csak rutinból hozza a Shrek-szerű, szőrős macsót, és még Ullmann Mónika sem olyan, ahogy arra a Barátok köztből emlékezhetünk.
Csak az a kár, hogy mindezt úgy öt éve kellett volna leforgatni, és akkor a siker óta már kijött volna a Kútfejek 2 és a Még mindig Kútfejjel című harmadik folytatás is, és Kapitány Iván valószínűleg most készítené a kis költségvetésű, kizárólag dvd-n megjelenő negyedik és ötödik folytatást.
