Jonathan Franzen amerikai író a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.
"A regényíróknak egyre több mondanivalója van az olvasók számára, akiknek viszont egyre kevesebb idejük van olvasni" – mondta egy alkalommal Jonathan Franzen amerikai író, aki a 2015-ös Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz áprilisban.
Rátapintott a lényegre: míg az emberek többsége általában rövid szövegeket szeret olvasni az interneten, egy Franzen-terjelmű 800 oldalas nagyregénybe bizonyára sokkal kevesebben vágnak bele. Pedig aki megkockáztatja, igazi szellemi felfedezésben lesz része.
Franzent aránylag gyorsan fedezte fel a hazai könyvpiac, néhány éve még azt sem tudtuk, hogy kicsoda, tavaly pedig már a harmadik regényét adta ki tőle az Európa Kiadó. Igaz, Amerikában is csak az ezredfordulón ismerte meg a nevét a nagyközönség.
A szerző Illinois államban, Western Springsben született, fiatalkorát St. Louisban töltötte. Tanulmányai révén Németországban is élt néhány évet, majd miután visszament az Egyesült Államokba, megházasodott és Bostonba költözött. Már ekkor regényírással próbálkozott, de az érvényesülés kedvéért 1987-ben New Yorkba ment. Jól döntött, mert itt megjelenhetett első regénye, A huszonhetedik város, amely St. Louis-i élményeiből táplálkozott. Öt évvel később az Erős rengés követte, amely egy Bostonban játszódó szerelmi történet. Az irodalmi közvélemény már ekkor felfigyelt a fiatal szerző tehetségére, aki érzelmes, személyes hangvételű, ugyanakkor realista, sokrétű társadalmi tablót hozott létre.
Franzen esszéíróként is jelentős munkákat jegyez, egyik vezérgondolata épp egy esszéjében jelent meg. Ebben a regényíró szerepét boncolgatja, és ekkor fogalmazódik meg benne az, amelyet ma is gyakran hangoztat: úgy látja, a mai emberek alig olvasnak, nem veszik a fáradságot irodalmi művek megismeréséhez. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, ő maga nem hajlandó lemondani a regény világteremtő erejéről.
Ezt bizonyítja 2001-ben megjelent Javítások című nagyregénye, amely végleg beírta a nevét az irodalmi köztudatba, és amelyet mind a közönség, mind a kritika egyértelmű tetszéssel fogadott. Franzen ezzel a kötettel elnyerte az Egyesült Államok Nemzeti Könyvdíját. A regény egy amerikai család története, társadalomkritikus szatíra, amely a kétezres évek amerikai kultuszkönyve lett. Sikerét mutatja, hogy az Amerikában rendkívül népszerű Oprah Winfrey is szerepeltetni akarta showműsorában, amelyet végül azért mondott le, mert a műsor nézőit nem érezte a célközönségének. A tévéműsort illető kijelentését sokan nem vették jó néven tőle, ám a megosztó médiavita is hozzájárult növekvő hírnevéhez.
Bár az emberek nem szeretnek vastag könyveket olvasni, ennek ellentmondott a Javítások sikere. Franzen rajongói lélegzet-visszafojtva várták az új könyvet, amely majdnem egy évtizeddel később, 2010-ben Szabadság címmel jelent meg. Ebben az amerikai szabadságeszmény mítoszával számol le, olyan örökérvényű, egyszerre univerzális és nemzeti kérdéseket feszegetve, amelyek az utóbbi évtizedek egyik legkiemelkedőbb amerikai regényévé avatják.
A Szabadság egyszerre olvasmányos, szórakoztató, és felkavaró látlelet az amerikai társadalom tudatállapotáról. A szerző sztárstátuszát jelzi, hogy portréja ekkortájt a Time magazin címlapjára is felkerült, pedig ez csak kevés író kiváltsága.
Ekkor fedezték fel nálunk is Franzent, a regény 2013-ban jelent meg magyarul Bart István fordításában, amelyet a 2001-es Javítások, majd az 1992-es Erős rengés követett. Ha azt még nem is állíthatjuk, hogy olyan népszerű, mint Eco vagy Ulickaja, az biztos, hogy egyre olvasottabb szerző itthon is, és széles körű hazai ismertségét valószínűleg budapesti látogatása is elősegíti majd.
Franzen azóta sem állt le a munkával, jelenleg a Tisztaság című regényén dolgozik, amely terjedelmével és összetett cselekményével ugyancsak nem fogja megspórolni drága időnket, melyet a szerző szerint internetezéssel pazarolunk el. Pedig okosabban tennénk, ha a könyveit olvasnánk helyette.
