Az uborkaszezon tévénézettségi adatait elnézve azt lehetett tapasztalni, hogy az RTL-en már csapágyasra ismételt (nem ez az első alkalom, hogy leadják A mi kis falunk összes részét A-tól Z-ig – és feltehetőleg nem is az utolsó) vígjátéksorozata, A Pajkaszegi Jóbarátok felmosta a padlót a TV2 amúgy elég költséghatékony, de elképesztő számokat tudó vetélkedőjével (kvízműsornak nevezni elég erős lenne), a Szerencsekerékkel. 

Tévénézettség: Kasza Tibi nem a múlt heti eredményét teszi majd ki az ablakba

A mi kis falunk milliomodik ismétlései is verték a Szerencsekerék új epizódjait.

Tovább

Ezek tehát a száraz tények. De miért is érdekli az embereket úja meg újra a pajkaszegi agymenés? Erre próbáltam rájönni, így emberkísérletnek vetettem alá magam, azaz megnéztem pár részt A mi kis falunkból. 

Bájos, cuki, nem bánt senkit

Az RTL vígjátéksorozatára lehetne azt mondani, hogy kiparodizálja a vidéki emberek egyszerűségét, vagy azt, hogy görbe tükröt mutat a nagyvárosi sznoboknak, akik szerint így néznek ki és viselkednek a suttyó vidékiek, de egyik megállapítás sem állja meg a helyét.  A mi kis falunk karakterei kellő érzelmi intelligenciával bírnak, de lényegében a maguk nemes egyszerűségében ábrázolja a sorozat még a sztereotip ábrázolásért könyörgő full kretén karaktereket is. Mire gondolok? 

Pajkaszeg három – állandóan tintás (értsd: ittas, pityókás) – közmunkása, Baki, Matyi és Szifon minden viselkedése és beszélgetése teljesen életszerűnek tűnik. Pedig nézhetne ez ki nagyon abszurdul is. Lehetne iszonyatosan eltorzított képet festeni erről a hármasról, de a készítők nem mentek el abba az irányba, hogy full kreténként mutassák be őket. Nem úgy, mint Forgács Gábor LEGENDÁS karaktere anno. Lássuk be, nagyon könnyen lehetett volna ebbe az irányba tolni a dolgokat, de ez nem a Vidám- és nem is a Mikroszkóp Színpad, ugye.

Megvannak a tipikus karakterek, de nincsenek lebutítva. Ettől olyan kedves és bájos, senkire nézve sem bántó sorozat A mi kis falunk. Nem gyalogol bele senki lelki világába, nem néz le senkit, nem aláz meg senkit. Ez az oka, amiért komfortsorozatnak nevezhető, amit bármikor be lehet tenni, meg lehet nézni, nem cseszi fel magát az ember egy másodperc alatt. Ebben a Jóbarátokra hasonlít. (Bár ott azért már vannak olyan epizódok, amik mai szemmel nem biztos, hogy átmennének a politikai korrektség elég sűrű szűrőjén.)

De mitől vicces?

Egy ponton azt a kérdést is fel kellett tennem magamnak, hogy vicces ez egyáltalán? Viccesnek kell lennie? Nevetnem kéne? Mert én nem nagyon nevetek. Persze lehet, hogy csak az én humorérzékem nem egyezik a sorozat közönségének humorérzékével, amit el tudok fogadni. Az is felmerült, hogy a történet ugyan mókás, és akadnak benne megmosolyogtató momentumok, de azért egyiktől sem ugranék le a kanapéról a röhögéstől fuldokolva. És ezt el is tudom fogadni. Sőt! Azt is meg tudom érteni, hogy nem lehet minden pillanata vicces egy ilyen sorozatnak. Mindig van valami furcsa ügy, rejtély, megoldandó probléma, ami átível az adott epizódon, ez szüli a mókás helyzeteket, amikre így-úgy rácsatlakoznak a szereplők. Viszont az egyperces megvillanások nem verhetik ki állandóan az ember viccreléjét, és nem is elvárható, hogy ennyi szereplő ugyanolyan hatásfokon legyen pusztítóan szórakoztató. A Jóbarátoknál ez azért működik, mert ott hatan vannak, és a hat ember között folyamatosan változik a humor dinamikája. Van, amikor Chandler egy tök unalmas figura, máskor meg ő a legszórakoztatóbb egyén. Ugyanígy Joey sem mindig full kretén, de amikor igen, akkor jól kitalált módon, úgy, hogy vicces legyen. Ross sem mindig uncsi paleontológus, néha maga a humor írmagja.

A mi kis falunk szereplői között nem lehet ilyen szépen elosztani a vicceskedést. Pláne úgy nem, hogy igazából egy karakter cipeli a hátán a méretes humorzsákot, és ez nem más, mint Bodri György, azaz Gyuri, akit Lengyel Tamás alakít. Ő a lelke az egész műsornak. Ez tartja egészben a pajkaszegi történéseket.

„Mit kell mondani?” – fergeteges A mi kis falunk bakiparádéja

Ha nevettél ma már, azért, ha még nem, akkor azért érdemes megnézni.

Tovább

Az azonban kijelenthető, hogy ha önmagáért nem is feltétlenül, de a bakijelenetek miatt lehet szeretni A mi kis falunkat, mert ezeken tényleg nagyokat nevethetünk. És amúgy meg mit nézzen az ember nyáron, hétköznap esténként, Mezzo tévét?