A legelő hőseinek története csak egy kissé hajaz az Orwell-klasszikushoz és a könyvet kiválóan adaptáló zseniális rajzfilmhez, bár a Disney-rajzfilm esetében nem az iróniára, inkább a régi receptúra szerint mókás állatok vicces szituációjára helyeződik a hangsúly. A főhős tehenek a boldog háziállatok arany életét élik egy hamisítatlan vadnyugati farmon, azonban szerény dolce vitájukat megrendíti az a tény, hogy a tanyát adósságai fejében eladják, így az életük veszélybe kerül. Három belevaló szarvasmarha típusú jószág pedig nekiindul a legelőnek, hogy a bandita Girnyó Daltont elrabolják, és a hírhedt figuráért kapott váltságdíjból megmentsék idilli lakóhelyüket.
A nagy hírveréssel beharangozott utolsó búcsú a hagyományos, eredeti Disney-recept szerint készülő rajzfilmkészítéstől méltóságteljesnek ígérkezett, azonban az utolsó rajzfilmet látva valóban jogosnak tűnik a 3D-s versenytársakkal folytatott kényszerű versenyben óhatatlanul alulmaradt klasszikus típusú mesefilm száműzése a mozivásznakról. Az egykor futószalagon legyártott és menetrendszerűen sikert sikerre halmozó egykori Disney-klasszikusok legelső darabja, a Hófehérke és a hét törpe című musical-remek készítése során alakult ki az alaprecept: szerelmi románc, hátborzongató gonosz és vicces mellékszereplők, na és persze rengeteg fülbemászó dallam. A sikert hozó mixhez később (Jeffrey Katzenbergnek köszönhetően) még egy fontos összetevő csatlakozott, a híres sztárok leszerződtetése a szinkronhoz. Ezt a receptúrát próbálta még utoljára felhasználni a Disney: mókázó állatfigurák, egy kis country-t idéző muzsika és egy-két nem pont A-listásnak nevezhető, de azért mégis csak sztár szinkronhang (eredetiben Steve Buscemi, Roseanne Barr és Judi Dench kelt életre hangjával egy-egy háziállatot). A film legnagyobb hibája a kétségtelenül összecsapott, toldott-foldott döcögős sztori, amelynek hiányosságaiért nem kárpótolhatja a felnőtt szórakozni vágyó közönséget az egykori Disney-figurák karikatúráiként is funkcionáló figurák, vagy az az egy-két jól ülő poén, amit nem ragoznak túl az elmés alkotók. A film zenéje is a Disney-filmek minőségi hanyatlását jelzi, az állatfarmos filmzene ugyanis messze nem közelíti meg az Oroszlánkirály, de még a Pocahontas fülbemászó dallamait. A legelő hősei alapvetően egy gyermekeket kiválóan szórakoztató egynyári szösszenet, sem több, de talán kevesebb; inkább bosszantó, mint méltó búcsú egy zseniális filmes iparágtól.
