Tommy Lee Jones első rendezése igazi függetlenfilm. Ízlelni való szikársággal mutatja be hogy a redneck texasi cowboyok érzései mélyebbek, mint hinnénk.
A filmet Guillermo Arriaga írta, aki többek közt a Korcs szerelmek és a 21 gramm című filmeket jegyzi. A történet egyszerű. Adott egy cowboy - ránézésre annyi mélyérzéssel mint egy nyers marhafelsál - akinek mexikóból átszökött de már beilleszkedett barátját lelövi egy recskázás közben megzavart zord határőr. Tommy Lee kideríti az igazságot, horogra kapja a bűnöst és megleckézteti. A helyszín Texas és a mexikói határvidék.
A történet alapanyagból lehetett volna pörgős, akciódús üldözésmesét csinálni, vagy épp thrilleres borzongatást, de nem. A film tempója igen lassú, hosszú és kimért snitteket látunk, közeliket a szereplőkről, amint épp alig történik velük valami: csak úgy vannak. Tommy Lee Jones inkább egy meditatív, kimérten abszurd drámát kreált, amit a bőven adagolt fekete humor old szórakoztatóvá.
Képzeljük el, ahogy a festői, nagytotálokkal felrajzolt tipikus amerikai cowboytájon egy pokrócba tekert - bár időnként kicsomagolt - hullával baktat végig a főszereplő, miközben a gyilkost túszként cipeli magával. Ez a film fővonala, a groteszk költőiség módszerével ábrázolva, lassú, kimért tempóban. A rendező a főbb szereplők mellett azonban nem kevésbé alaposan vázolja fel a határvidék punnyadt unalmát és az ott lézengő emberek napszikkasztotta életét.
Mintha Raymond Chandler sajátos erkölcsi kódex szerint élő hőseit látnánk, az elrongyolt életű morál-bajnokokat, akik bár bűnösök és cinikusak, olyan atavisztikus értékekért képesek a végsőkig elmenni olykor, mint az ígéret betartása vagy a barátság.
A Melquiades Estrada három temetése jó film. Ha sikerül ébren maradni a tempón, akkor egy igazi, groteszk szépségű cowboytörténetet látunk, ami néhol bántóan karcos ugyan, de mégis merengésre ihletően szép. Mint a címszereplő mosolya az utolsó temetés előtt. Barázdált arcok és barázdált tájak, groteszk ló-roadmovie és hullafoltos igazságtétel.
