Mathias Ledoux első nagyjátékfilmjét a 2000-es francia filmhéten mutatták be először nálunk "Sötét ablak" címmel. Meglepő, hogy a francia rendezők még mindig mennyire szeretik megidézni Hitchcock-ot, és különösen érdekes ez egy elsőfilmes rendező esetében. A "Sötét ablak" történetéről eszünkbe juthat a csaknem fél évszázada készült "Hátsó ablak" voyeur fotósa, aki - egy betegség miatt tolószékbe kényszerülve - lakásából a szomszéd ház lakóit kukkolta naphosszat. E francia filmben is egy olyan kukkoló indítja el az eseménysort, aki úgy dönt, hogy beleavatkozik a megfigyelt emberek életébe. Saját halála sem akadályozza meg ebben, mert ugyanis végrendeletében, lassan működésbe jövő csapdaként, arra a szemközti szerelmes párra hagyja hatalmas, régi házát, akiknek titkát kifigyelte.
Nem szeretnék megfosztani egy leendő nézőt sem egy fordulatos thriller izgalmaitól, ezért a film történetét nem mesélem el, csupán néhány szó annak jellegzetes összeállításáról. A recept a következő: végy egy írót és egy virágárus lányt. Bánatos intelligencia, izmos test az egyik oldalon s végletekig kifinomult idomok és érzékiség a másikon. Jean és Michelle egy izig-vérig francia szerelmespár. Aztán esőben balon kabát, elegáns társalgás, rózsák, erotika, féltékenység, gyilkosság és kész a szószt töltsd egy félhomályos, titokzatos házba, ahol egy szado-mazo házvezetőnő és egy rejtélyes halott végakarata módszeresen válogatott, perverz eszközökkel teszi próbára a L'amour-t...
Az eredmény egy rejtélyes, borzongós, szerelmes, erotikus mozi, mely nem éri utol ugyan Hitchcock mester egyszerű csodáit, de izgalmas ősz esti szórakozásnak ígérkezik azok számára, akik kedvelik az efféle csinos kis francia krimiket.
