Szar az élet. Főleg, ha egy gyárban robotolsz napi tíz órát, miközben a műszakvezető rosszalló tekintete folyamatosan perzseli a tarkódat...
Szar az élet. Főleg, amikor a csajod kidob, azt mondja, hogy terhes és te így nagylelkűségből nála hagyod az autót, aztán költözhetsz vissza anyád lakókocsijába, ahonnan már évekkel ezelőtt is csak elmenekülni vágytál...
Szar az élet. Főleg, amikor az egyetlen kitörési lehetőséget ebből a "nem-létből" abban látod, ha összeszeded és megrázod magad, kiállsz a vérszomjas közönség elé, hogy rap-tudásoddal nyerd meg magadnak őket, de aztán a döntő pillanatban leblokkolsz, s onnantól kezdve Nyúl Bélának csúfolnak életed végéig...
Nagyjából ez a hangulat tárul elénk Curtis Hanson rendező (Szigorúan bizalmas) legújabb filmjének első öt percében. Rabbit (Eminem, a botrányhős rapper életének első főszerepében látható) Detroit proli negyedében él, egy présüzemben melózik, miközben egy rendezett és boldog életről álmodik. Ám ennek elérésére nem sok esélye adatik- anyja (Kim Basinger) alkoholista, húga a lakókocsipark kis kedvence, aki a szomszédoknál tölti az idejét, míg a mami újabbnál újabb pasikkal hetyeg, ráadásul a barátnőjével történő szakítás után ő is kénytelen visszaköltözni ide. Szabadidejét a környék lókötőivel tölti, miközben mindannyian arról álmodoznak, hogy egyszer csak jön egy producer és rapperként hihetetlen karriert futnak majd be. Groteszk módon a feketék által kitalált műfajt a környéken Rabbit, a fehér fiú műveli a legmesteribben, ám valami miatt nem képes a megfelelő helyen és időben bizonyítani is mindezt. De aztán a barátok és az új kapcsolat, azaz a csábos Alex (Brittany Murphy) feltűnése elég erőt adnak ahhoz, hogy ne tűnjön minden elveszettnek és a megfelelő pillanatban hősünk visszaszerezhesse méltóságát és a jobb élet lehetőségébe vetett hitét.
Eminem filmes bemutatkozása, amelyben azért az önéletrajzi elemek is bőségesen szerepelnek, hatalmas sikert aratott a tengerentúlon, s egyes kritikusok a hip-hop generáció "Szombat esti láz"-ának kiáltották ki. S valóban, az amerikai társadalomnak időről-időre szüksége van olyan "propagandafilmekre", amelyek az önerőből való felemelkedés lehetőségét továbbra is reflektorfényben tartják, s a "8 mérföld" pontosan ilyen. Ráadásul Eminem személyében egy új generáció szószólója osztja az igét, ami még hitelesebbé teszi a vásznon látottakat, legalábbis az amerikai fiatalság szemében. De ne legyünk kukacoskodóak- Eminem kiválóan oldja meg színészi feladatait (hiszen önmagát eljátszani lehet a legegyszerűbb feladat), Kim Basinger bár valószínűtlenül jólfésült az összes jelenetben, képes az általa megjelenített karaktert tartalommal is megtölteni, ám rendezői szempontból Curtis Hanson számára ez a film visszalépés; sokkal inkább tűnik stílusgyakorlatnak, mintsem a "Szigorúan bizalmas" vagy "A kéz, amely a bölcsőt ringatja" című mesterművek által megteremtett hagyomány továbbvivőjének. De ez valószínűleg nem csak az ő hibája, hiszen mint tudjuk, az élet alapjáraton szar...
