100 éve született Weöres Sándor

A huszadik századi magyar líra egyik legfontosabb alakja június 22-én lenne 100 éves.

[img id=492812 instance=1 align=left img]Az olvasóközönség számára legtöbbször a gyermekverseket jelenti, ám Weöres Sándor olyan univerzális és egyedülálló költői nyelvet teremtett irodalmunkban "felnőtteknek szóló" verseivel is, hogy annak idején a neve még az irodalmi Nobel-díj kapcsán is felmerült. 

Nagy kár, hogy ez a sokrétű, elképesztően strukturált nyelvezet lényegében lefordíthatatlan idegen nyelvre. Könyvtárnyi anyagot lehetne írni a költészetéről és arról a gyermeki énről, amely a világ láthatatlan oldalát látta helyettünk

Életpálya

Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Földbirtokos katonatiszt apa, Weöres Sándor és művelt polgárcsaládból való anya, Blaskovich Mária egyetlen gyermeke. 

Csöngén lakott, a pápai evangélikus iskolában kezdte tanulmányait, 1919-től a csöngei evangélikus iskolában tanult. Gyenge egészségi állapota miatt magántanuló lett. Szombathelyen, Győrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait. 1929-től jelentek meg versei, kapcsolatba került a kor nagy költőivel, Kosztolányival és Babitscsal. 1932-től a Nyugatban is publikált. 1933-38 között Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész, 1934-ben jelent meg első kötete, Hideg van címmel. 

1937-ben Baumgarten-díjat kapott. Könyvtáros lett Pécsett, de sok időt töltött Budapesten is. 1947-ben Pestre költözött és feleségül vette Károlyi Amyt. Az ötvenes években világszemlélete miatt csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Gyermekversei több nemzedék alapélményét jelentették, egészen a mai napig. 

1970-ben Kossuth-díjat kapott, amelynek pénzjutalmából megalapította a fiatal költők számára adományozható Pásztor Béla-díjat. A nyolcvanas években betegségekkel küzdött. 

Budapesten halt meg, 1989. január 22-én.

Költészetéről

[img id=386895 instance=1 align=left img]Weöres Sándor költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak erős hatását mutatja, korán megmutatkozott a primitív és az ősi megnyilatkozási formákhoz való vonzódása. 

Felfogására Hamvas Béla is hatott, akár a keresztény és a platóni szemlélet. Az emberi érzékek szerinte csak a jelenségek felszínét közvetítik, a mélyebb dolgokkal csak egy magasabb rendű szellemiség tud élő kapcsolatot teremteni. 

A társadalmi változások ritkán késztették megnyilatkozásra, verseiben a világgal való ősegység helyreállításának, a férfi-nő viszonylatoknak, az anyag és a szellem ellentéteinek, és a művészlétnek a kérdéseit dolgozta fel. 

A szürrealistáktól tanult laza képzettársítás Weöres soraiban találkozik a primitív szemlélet titokzatosságával, a gyermekversek friss játékosságával, a zenei motívumszerkesztéssel vagy a modem szabad versépítés eljárásaival. Bravúros verselésének köszönhetően rendkívül sok versváltozatot alakított ki. 

Szerepjátszó készségét és stílus-virtuozitását Psyché című kötetében bontakoztatta ki legerőteljesebben, ahol 150 évvel korábbi időbe képzelt költőnőnek, Lónyai Erzsébetnek ellentétek közt őrlődő életéről, különös lelkivilágáról vall.

Weöres kései lírájában nagyobb szerepet kapnak a személyes tényezők. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül (közvetítéssel más nyelvekből is) tolmácsolt művekkel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. 

(Forrás)

KOCSI ÉS VONAT

Jön a kocsi, fut a kocsi:
       Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
       Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
       Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
       Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.

PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ

Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.