Új megjelenések és emlékkonferencia a szerző születésnapján
Ahogy Örkény István tavalyi novellaválogatásának fülszövegében a már jelezte a kiadó, a Tengertánc folytatása, az életműsorozat új kötete, a szerző idei születésnapjára jelenik meg, kiegészülve az Egyperces novellák Réber László által illusztrált új kiadásával.
Mindemellett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Nézzünk bizakodva a jövőbe! címmel egynapos Örkény István emlékkonferenciát rendez az író születésnapján.
Örkény István új életmű sorozatának ötödik és hatodik kötete az író novellisztikáját fogja át. A Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjtötte egybe a termést, a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig folytatja a sort.
’56 után az évekig asztalfiókban maradt írások nyitánya nem is lehetne jelképesebb: a Visszaváltozásban Kafkát idézi meg Örkény: hogyan talál vissza, egyáltalán visszatalál-e önmagához az ötvenes évek rovarlétből eszmélkedő hőse. „Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösekké válnak. De azért kidugta lábát a hálóinge alól. Megnézte, és látta, hogy emberi láb.” Tizenöt évvel később a Kavicsok fiatalembere egy már konszolidált világban rendezkedik be, de valójában az álmai tartják életben. Így érvényesül Örkény István életművének egyik alaptétele, miszerint az ember szerencsére sokkal többet bír el, mint amennyire képesnek érzi magát.
„Ötven is elmúltam, de még mindig kísérletező életkoromat élem. Tudom (…), hogy minden tárgyat legalább százan megírtak már előttem. Mégis, minden jelenség, mihelyt egy új történelmi közegből lép elő, új arcot ölt. A fecske egyformán repül évezredek óta, csak mi nézünk mindig másképpen utána, röpte más képzeteket kelt ma, mint tíz vagy száz évvel ezelőtt. Ez a kis különbség az elcsépelt témát is újjászüli, olyannyira, hogy »kipróbált« írói eszközökkel hozzá se merek nyúlni. Tegnapi eszközeim mára elavultak, ami ma jó, holnap nem lesz az. (…)
Első írásaimat József Attila közölte a Szép Szóban. Hihetetlen türelemmel foglalkozott legrosszabb novelláimmal is; máig boldoggá tesz, hogy ő volt az első szerkesztő, akivel dolgom akadt. »Ha azt akarod, hogy legyen belőled valami – intett tréfásan –, maradj mindig életközelben!« Ha csak ez kell az írósághoz, akkor nagyon nagy író lehetek. Élményanyaggal nem bánt fukaron a sorsom.”
(Örkény István a Jeruzsálem hercegnője című kötet elé, 1966)
Örkény István: Egyperces novellák
Réber László illusztrációival
1968 ünnepi könyvhetén Örkény István kötetével elindult hódító útjára az egyperces novellák műfaja, új korszakot nyitva a rövid történetek irodalmában. A kötetet Réber László grafikus művész illusztrálta, rajzban továbbgondolva az írásokat. Jó néhány szerző (többek közt Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Békés Pál) könyvei elmaradhatatlanul Réber rajzaival idéződnek föl előttünk, látásmódjával, karikaturisztikus filozofikumával a művész Örkénynek is társszerzője lett. Szöveg és kép (mintegy hatvan grafika!) együttes hatása ma is fölkavaró.
A mostani kiadás a ’68-as kötet fejezeteit, szövegközlését követi, két változtatással: későbbi gyűjteményeiben az író A szén utolsó bekezdését elhagyta (a novella sokkal feszesebb lett), így közöljük mi is; a Professzorok a bíróság előtt „szócikkeit” utóbb ugyancsak gyomlálta, az egyiket azért tartottuk meg, mert Réber azt illusztrálta. Társszerzőnek lenni nem mindig könnyű mesterség…
