Május 24-én Esterházy Melindára emlékezünk, aki 97 éves lenne. A kismartoni Esterházy-kastélyban látható kiállítás emlékezik a nagyszerű asszony életére.
Ottrubay Dezső és Schmidt Róza elsőszülött gyermeke már nyolcévesen táncolni kezdett. Ritmusérzékét édesanyjától örökölte, és miután igen élénk kislány volt, valamint fontos volt az elegáns megjelenés egy fiatal lány számára, ezért édesanyja nyolcévesen beíratta Riedl Margit ritmikus sportgimnasztikai gyermek tanfolyamára. Tehetségére már itt fény derült és hamarosan a Brada tánciskolában folytatta tanulmányait. Édesapja kezdetben nem örült Melinda elhatározásának, miszerint balerina lesz, de a lánynak állhatatossága és makacssága révén végül sikerült elfogadtatnia szüleivel választását. Hétfőtől péntekig napi hat-hét óra tánc- és szereptanulásból állt a napja, az Operában csak "kis kedvenc"-nek szólították.
Tizennégy évesen írta alá első szerződését az Operaházzal. Folyamatosan képzi magát, Párizsban kap ösztöndíja, ahol az egykori híres prímabalerinánál, Jegorovánál tanul. Szólótáncosként Delibes Sylvia-jában debütál, és innentől kezdve eltáncolja az összes fontos szerepet. Szabadidejében szeretett korcsolyázni, biciklizni, teniszezni, sőt lovagolni is. Szívesen olvasott filozófiai műveket, zenét hallgatott, több könyvet szeretett volna írni, de végül csak egy könyve jelent meg Ritmus és tánc címmel, ebben a témában a Zeneakadémián előadást is tartott, melyet a rádió is közvetített. Előadásait folyamatosan látogatta Esterházy Pál herceg, akivel hivatalosan 1941-ben ismerkedett meg. A Rómeó és Júlia 1943-as előadása után egy vörös rózsacsokrot kap Páltól, aláírás nélkül finn szerelmi vallomással és bár Melinda rögtön megköszöni telefonon a virágot, újabb hosszú hallgatás áll be kapcsolatukban.
Az 1944-es fertődi meghívás után közbeszól a háború és Pál mások mellett az Ottrubay családnak is menedéket ad budapesti palotájában. Az 1945-ös lánykérésig ismét majdnem egy év telik el, melyet Melinda először elutasít, arra hivatkozva, hogy a tánc az élete. Végül 1946 augusztusában kötnek házasságot, amikor Esterházy Pál már elveszítette magyarországi birtokait. Felhőtlen boldogságuk röpke két évig tart, Esterházy Pált 1948-ban váratlanul letartóztatják, majd a Mindszenty-perben elítélik. Melinda szüleit is kitelepítik, a fiatal asszony betegséget színlelve egy szanatóriumba beutalva maradhat Budapesten, abban a reményben, hogy itt közelebb van férjéhez, ha annak szüksége van rá.
Az 1956-os forradalom alatt szabadul ki Pál a börtönből, rögtön elhagyják az országot Bécsen keresztül egyenesen Zürichbe menekülve. Ettől kezdve innen irányítják az ausztriai birtokot, csak ritkán utaznak Eisenstadtba. Melinda 2003-ban látogat először újra Magyarországra, amikor az orosz állam visszaszolgáltatja az elhurcolt Esterházy-könyvtár egy részét. Férje 1989-es halála után egyetlen örökösként kis tanácsadói csapattal ráhárul a birtok irányítása. Elkötelezettsége a történelmi helyszínek megőrzése, a kulturális örökség minél szélesebb nagyközönség számára való bemutatása iránt példamutató volt.
A kilencvenes évek elején az akkoriban újonnan létrehozott társasági forma, a magánalapítvány alapítása mellett döntve őrizte meg az új nemzedékek számára az Esterházy család gazdasági és kulturális örökségét. Rengeteget dolgozott, emellett reprezentatív feladatokat is ellátott, szívesen járt koncertre, színházba operába és egész idős koráig ragaszkodott a napi testedzéshez. 2014. augusztus 27-én hunyt el, a kismartoni ferencesek templomában található családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A kiállítás minden nap 9-től 18 óráig látogatható a kismartoni Esterházy-kastélyban.
