„Botos Bálint rendezésének egyik erőssége: a körülöttünk lévő problémákat – a halálhoz és
függőségekhez való viszonyunkat, emberi kapcsolataink megoldatlanságát, vagy alkotói
válságaink és önkifejezési lehetőségeink szüntelen keresését – olykor humoros szituációkba
csomagolja, ezáltal elidegeníti nézőitől, és ekképp reflektál a sokszor nem is olyan humoros
valóságra. A Zéró tükröt tart, mint minden jó színházi produkció, és a Váróterem Projekt
előadása ez utóbbi kategóriába tartozik.” (Lovassy Cseh Tamás: Nulladik kilométer, Játéktér
2015/Tavasz)
A Váróterem Projekt, Imecs-Magdó Levente vezetésével, 2010-ben alakult a kolozsvári
egyetem végzős színművészetis hallgatóiból és azóta az erdélyi független színház egyik
legjelentősebb társulata. A nyitottság nem pusztán esztétikai értelemben igaz a társulatra,
de függetlenekként a rugalmas működési formát illetően is, amit részint a lehetőségekhez
kényszerűen is igazodva alakítottak ki az alkotók. A gyerekcipőben járó erdélyi magyar
független társulati lét szinte minden élethelyzetét megtapasztalta a Váróterem Projekt:
játszóhelyről játszóhelyre vándorolva mutatták be előadásaikat, a bizonytalan finanszírozási
háttér miatt folyamatosan küszködve a fennmaradásért, miközben előadásokat hoztak létre,
és megpróbáltak minél többet játszani. A várótermeseknek 2014-ben sikerült Kolozsváron
kialakítaniuk egy állandó bázist, mely befogadó helyként más független társulatok és
kísérletező művészek számára is helyet ad, az a ZUG. Első előadásuk a Zérót volt.

ZÉRÓ - egy előadás, amelyben keddenként minden újra megismétlődik. Fiktív történetek,
amelyekben az illúzió lelepleződik. Családi trauma lappang minden mögött? Egy szándékolt
bűntény? Kihallgatás, vagy gyónás? És mi a helyzet Barabással? Csak a képzeletünkre
hagyatkozhatunk. Amikor túl sok minden van, amiről beszélni lehet, hirtelen nincs miről
beszélni. Az emlékek újrapörgetése és értelmezése nonszensz próbálkozássá minősül, a magyarázat keresés pedig abszurd kommunikációvá alakul egy olyan zárt családi világban,
ahol a kérdés nincs megfogalmazva, a válasz soha nem hangzik el és az igazság csupán
döntés kérdése. S ha már ez így van, legalább legyen szórakoztató.

A(z) Váróterem Projekt előadása