Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Vitéz lélek

példázat, 3 felvonás, magyar, 2013.

+ 10 kép

+ 14 kép

Értékelés:

31 szavazatból

Szerinted?

60 hozzászólás

E "komoly játék" műfaji megjelölésű színdarabnak az üzenete és egyben kérdése, hogy - Pilinszky szavaival élve - miként fogadja vissza "az ősi rend" a háború után hazatérőt. Tamásinak tehát, nyilván nem egy édes-bús népszínmű megírása volt a célja, hanem a magyar néplélek igazi drámáját próbálta megfogalmazni, színpadon láttatni. A darabban ugyanis, azt a párbeszédekben megragadható dinamizmust hozta játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket, végső soron összetartja - ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2013. szeptember 27., Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

Trill Zsolt

Horváth Lajos Ottó

Mécs Károly

Barta Ágnes

Reviczky Gábor

Nagy Anna

Tóth László

Tenki Réka

Trokán Nóra

Tóth Auguszta

Varga József

Demény Ákos Herendi Mátyás Török Elek

Alkotók

író: Tamási Áron
zeneszerző: Könczei Árpád
rendező: Vidnyánszky Attila
díszlettervező: Alekszandr Belozub
jelmeztervező: Balla Ildikó
dramaturg: Szász Zsolt
rendezőasszisztens: Herpai Rita

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

bocs, korrigálom elõzõben:
...látta...helyett: kommenteli

Válasz

Anno megtettem! Azért írok most be, mert valszeg én volnék az "olyan hozzászóló járt ide hangulatot kelteni, aki vélhetõen nem is látta a darabot". Most, mint látom, a szokásos lángpallossal a kézben, önt is falhoz szegezték a zord kérdéssel: "látta a darabot?" Kérdezi ezt úgy h a NSz-nak a kérdezõ maga is csupán ezen egyetlenegy produkcióját látta, mely produkció (pol. oldaltól függetlenül) szinte minden említésre méltó sajtóorgánumtól vegyes, de inkább rossz kritikát kapott, már csak azért is, mert az irodalmárok véleménye szt ez egy rossz darab. Csodák pedig nincsenek v csak elvétve avagy ahogy a régi mondás tartja, sz*rból nem lesz arany. Nem fogja fel h védhetetlent véd. Nem fogja fel azt, amire itt az 58-as hsz utal, azt h ez a bemutató nem Tamási Áronról, nem is a Vitéz lélekrõl szólt, hanem általános hitvallásnak szánták, amit a színház felszentelésével (!) "erõsített meg" az új igazgató, ezzel a nemes gesztussal megtisztítva Tháliának az Alföldi-érában megszentségtelenített templomát...Pedig, ahogy otthon, gyerekkoromban hallottam a kedves rigmust: végén csattan az ostor, a színház nem kolostor! Kár h más nem tartja ehhez magát.

Válasz

1/10

azem 2015 febr. 04. - 23:59:05 1/10 Előzmény shoc

Ezt az elõadást egy ártatlan, szép, megbékélést hozó elõadásnak szánták, de nem az.

Ebben az elõadásban többször is elmondják, hogy eddig ezen a helyen szenny volt, mocsok és hiányoztak az elvek, erkölcsök és ideológiák. De megérkezett egy hõs, sajátos tájszólással és rendet tesz. Tehát ugyanúgy provokál, mint azok az elõadások, amik ellen VA fel szokta emelni a szavát és amivel le akar számolni.

A különbség csak az, hogy azok "szennyes alkotások" kritikus hangvételû elõadások, azzal a céllal íródtak, majd lettek színpadra állítva hogy társadalomkritikát fogalmazzanak meg és nem árulnak zsákbamacskát. Ezzel szemben a Vitéz lélek egy bugyuta, naiv dráma (bár konfliktust nem tartalmaz és a fõhõs nem követ el benne hibát, tehát komoly kritériumoknak nem felel meg amitõl igazi dráma lenne), amit VA azért vett elõ, hogy lealjasítsa és befeketítse az Alföldi-korszak kedvelõit. Ehhez nyilván tehetség kell és nagy mûveltség, hogy találjon egy olyan mûvet ami tartalmazza ezeket az áthallásokat, majd eladta ártatlannak.

Erkölcsrõl papol, tisztaságról, de csak kevélyen álszenteskedik. Ez az elõadás túl gyenge ahhoz, hogy provokáljon és igazán megérintse a kritizált alanyokat, amit pedig a szimpatizánsoknak ad, azt már amúgy is érzik: megnyugodtak, mert "templom épült a sár helyén". Én meg színházba szeretnék járni.

Válasz

megnéztük. jó volt.
itt ott kicsit vontatott, de egyébként egy nagyon kedves, szerethetõ darab.

nagyon tetszett a színpad berendezése, a szálfaerdõ-életérzés, és a fények játéka.
én elég magasan, egy páholyban ültem, és nem tudom hogy lentrõl ez látszik-e, de páholyból nagyon szép volt.

mécs károly játéka fogott meg leginkább, de trill zsolt is jól alakított, nagy anna zseniális volt, tóth auguszta pedig azzal fogott meg hogy borzasztó lazán játszott jól.

szivesen megnézném mégegyszer.

Válasz

10/10

offtopic

"Azért jól elvannak az urak! Attól tartok, hogy az öncélú kéjelgésük nem élvezi a nyilvánosság rokonszenvét. Mehetnének akár privátba is!"
Tisztelt Uram! Teljesen egyetértünk abban, hogy az volna a jó, ha ez a fórum a Vitéz lélek elõadás megvitatásáról szólna. Mint ahogy abban is, hogy az itt történtek (legalábbis részben) letértek errõl az útról. Talán már korábban is (pl. akkor, amikor olyan hozzászóló járt ide hangulatot kelteni, aki vélhetõen nem is látta a darabot), de a 44. hozzászólás környékén szerintem még inkább. Többek között ezért is nem reagáltam sokáig a nekem szegezett, indulattól fûtött kérdésekre és (megítélésem szerint több ponton valótlan) állításokra. Ezáltal is teret engedve inkább a "nyilvánosság rokonszenvét" jobban élvezõ bejegyzéseknek. Sajnos nem túl sok ilyen született itt az elmúlt hónapokban. No, egy azért mindenképp, a 47-es. Ebbéli örömömet már itt is kifejeztem. Ön esetleg olvasta az ott meghivatkozott írást (http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1818:a-felszabaditas-szinhaza-vidnyanszkyrol&catid=49:kultura&Itemid=72)? Egyébként pedig talán az is mutatja, hogy milyen fontos nekem ez a Vitéz lélek elõadás és a valóban arról folyó diskurzus, hogy még egy másik elõadás (a Földindulás) fórumában is írtam róla.
Összességében tehát: én örülnék a legjobban, ha (legalábbis közel) az összes itteni hozzászólás a Vitéz lélekrõl szólna. Engedje meg, hogy meg is kérdezzem: Ön esetleg látta a Nemzeti Színház ezen elõadását? Ha igen, milyen véleménnyel van róla? Mindez ugyanis (számomra) nem derült ki itteni elsõ bejegyzésébõl. Pedig érdekelne.

Válasz

1/10

Nem Tamási Áron az egyetlen erdélyi író, akinél azt érzékelem, hogy nagyon szeret dicshimnuszt zengeni a székely emberekrõl. Erre alkalmasabb mûfaj szerintem a vers, esszé, tanmese...

De a dráma nem. A dráma akkor izgalmas, ha a fõszereplõ hibázik, ha a fõszereplõ konfliktusba keveredik, ha a fõszereplõ nem egysíkúan becsületes, hanem ha nem is gyarló, vagy aljas, de legalábbis emberi és háromdimenziós. Balla Péter nem az. Õ egy példakép és ettõl egyrészt hiteltelen, de ami rosszabb: unalmas.

Hogy Vidnyánszky miért választotta ezt az elõadást? Mert sokszereplõs és az egész újjáformálódó társulat felvonulhat benne? Erre a Vitéz lélek alkalmatlan. Mert egy újszerû energikus mû, vagy igazi klasszikus? Elõbbi nem is akar lenni, utóbbivá nem tud válni. Nemrég elkaptam a TV-ben egy határon túli magyar színház elõadását ugyanebbõl a mûbõl és arra a következtetésre jutottam, hogy a nemzetis elõadást csak a színészek mentik meg a teljes nézhetetlenségtõl, mert gyengébb színészekkel teljesen nézhetetlen. A megbékélés jó érzés, de színpadon öntömjénezésnek hat.

Válasz

1/10

igaz

Válasz

1/10

Johann:

elöljáróban csak annyit írok:

Vidnyánszky Borisz Godunov-jára tízest adtam, a most Nemzetiben futó rendezései közül az Egyfelvonásosokra és a Három nõvérre szintén tízest. Nem igazán értem mit néztél. A Vitéz lélekre egyest adtam, mert unalmas, giccses szépelgés. Ennyit arról, hogy lehúzom az elõadásokat. Azokat pontoztam egyessel, amiken kibuktam: a két Shakespeare, Zûrzavaros éjszaka (meg is bukott, tehát a nemzetis nézõk húzták le, õket is kritizálod egy fórumon valahol?). A Johanna a máglyán pedig egy a rendezõ talpnyalása volt az egyház felé.

Válasz

10/10

Johann 2015 jan. 01. - 22:26:11 10/10 Előzmény florakovacs

"Még egy vélemény:
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1818:a-felszabaditas-szinhaza-vidnyanszkyrol&catid=49:kultura&Itemid=72"
Megszakítom a nekem szegezett kérdések megválaszolását (és minden egyebet), és inkább gyorsan erre reagálok. Ez ugyanis lehetõséget teremt számomra, hogy újra közvetlenül a Vitéz lélekrõl (és kissé tágabban Vidnyánszky mûvészetérõl) szóljak.
Elõrebocsátom, hogy nem teljesen értek egyet az írás minden sorával, de nagyon örülök, hogy felkerült ide, már csak azért is, mert rámutat egy fontos dologra: Vidnyánszky korábbi munkásságának lelkes hívei/rajongói is örömüket lelhetik a Vitéz lélekben, és a mai Nemzeti Színházban - ha nyitott szívvel ülnek be az elõadásokra. (Ami pl. számomra nincs teljesen rendben, amikor Vidnyánszky mûvészetérõl azt írja: "amit közvetít, az nem az író (...) értelmezése, „mondanivalója”, hanem ennél sokkal több". Szerintem ez egy igen veszélyes út, ha nyíltan elszakadunk egy-egy darab színrevitelekor a szerzõ eredeti mondanivalójától... Meglehetõsen posztmodern felfogás - ami, valljuk be, sok szempontból nem is áll(t) éppen távol Vidnyánszkytól.)
Ugyanakkor a lényeg alighanem mégis inkább az alábbi mondatokban rejlik, és ezért van összességében nagyon igaza a cikknek:
"(...) még soha nem maradtam magamra az elõadásával. Mindig annyi testi-lelki energiát kaptam belõle, hogy azt éreztem, a világ teljes. (...) És az embernek valójában egyetlen dolog adhatja meg a méltóságát: az, ha szeretik. Vidnyánszky pedig (...) Képes és akar is szeretni. Nem mondja azt, hogy nem érdemes. És ezzel felszabadít az életre." Szívembõl szól. Köszönet a megosztásért!

Válasz

10/10

Johann 2014 dec. 30. - 09:02:01 10/10 Előzmény denilson

Stohl Andrásról feltett (konkrét) kérdéseidre még nem válaszoltam. A következõket írod és kérdezed: "Ének? A Kõmûves Kelemenben fantasztikusan énekelt. István, a király? Sokat javult aug. 20. és 30. között. (...) És az õ osztályzatai a port-on? Szerinted hányan dobtak rá egy egyest, akik magánéleti okokból húzták le? (...) Te hányast adtál neki? Tippelhetek?"
A Kõmûves Kelement láttam, több szempontból fájdalmas élmény volt. Stohl ott tûrhetõen énekelt (a fantasztikustól azért messze volt), az István, a királyt viszont szerintem inkább hagyjuk... Arról meg fogalmam sincs (és nem is nagyon érdekel), hogy ki milyen okból pontozott Stohlnál úgy, ahogy. Tudod, nekem õ nem olyan fontos szereplõ az életemben, mint neked, ezért én nem túl gyakran olvasgatom azt a fórumtémát. (Nem szokásom odajárni, ahol sok jót nem tudnék írni.) Természetesen bármirõl tippelhetnél velem kapcsolatban. Viszont, ahogy látom, a helyes választ eltalálni itt nem nagyon lenne esélyed: ha jól rémlik, õrá egyáltalán nem szavaztam. De amúgy nem is értem ezt az egész témát itt. Mit számít a kettõnk közötti eszmecserében vagy éppen a Vitéz lélek megítélésében, ha esetleg mások - szerinted! - indokolatlanul húzták le ott Stohlt? Ezt milyen alapon róhatnád fel énnekem, vagy éppen Vidnyánszkynak? Továbbra is azt látom, hogy ilyen és ehhez hasonló sérelmeket emlegetsz fel és bosszulsz meg itt, és a Nemzeti Színház többi elõadásának fórumtémáiban is, ami valahol nagyon gyerekes viselkedés szerintem. Bár az is igaz, hogy ha az általad bedobott (és felvállalt) szerelem analógiát folytatom magamban, akkor tulajdonképpen érthetõ. Nagyon mély érzések fûzhettek Vidnyánszky korábbi (posztmodernhez közelebb álló, ahhoz szorosabban kötõdõ) alkotói periódusához, ezért talán a "csalódott szerelmes" elkeseredett dühe tombol most benned. Hadd biztassalak: az idõ a legtöbb ilyen sebet begyógyítja!

Válasz

Összes hozzászólás