Valahol kint egy lövés dördül el, - rémült idős ember rohan be a szobába, - egy férfi követi, újra rálő, de nem talál. Senki sem hal meg, mégis végérvényesen darabokra törik egy család együttélésének, egymásért élésének illúziója. Ez így egy elég egyszerű bűnügyi történet fordulata is lehetne, de mégsem az. Mélyebb emberi okai is vannak a végső elkeseredésnek: Vojnyickij, - ő Ványa bácsi, - úgy érzi, hogy semmit sem ér az élete, álmairól, hivatásáról, szerelméről le kell mondania egy üres és értéktelen ember, Szerebrjakov professzor kedvéért. Kíméletlen önzés áldozata ő is és a professzor első házasságából származó lánya, Szonyja is. Szerelmek izzanak fel egy ragyogó szépasszony, Jelena körül, s a romlás eszköze lesz ő is. Férfisorokat térít el útjából, reményeket kelt és semmisíti meg, tündöklése pusztító fénnyé változik. Társa lehetne egy igazán tehetséges embernek, Asztrov doktornak, de ez a vágy sem teljesülhet be.

Családi dráma hát a Ványa bácsi? Nem, még annál is több és mélyebbre vezető. Fojtó levegőjű társadalmi mocsár veszi körül ezeket az embereket, olyan mocsár, amely tehetetlenné bénítja, és aztán lehúzza még a legértékesebb egyéniségeket is: "Már majdnem minden tönkre ment, de helyette még nem épült semmi." A század vég Oroszországa ez, amelynek képét Csehov nagyszerű művészete kíméletlen pontossággal vetíti elénk. Megoldás, feloldás itt még nincsen. Talán csak valami távoli remény, a jövendő nemzedék tisztább életébe vetett bizakodás. Addig pedig a jó és megalázott emberek számára egyetlen dolog marad: a tűrő szolgálat. Szerelem, szenvedély és szenvedés tölti be Ványa bácsi szereplőinek életét, életük izgalmas és elgondolkodtató fordulatait.

A(z) Győri Nemzeti Színház előadása