A tűz és a víz (a föld és a levegő mellett) a négy alapelem szélsőséges ellentétpárja, a legaktívabb két elem, melyben egyesül a romboló és építő erő, a jó és a rossz szándék, a pusztítás és az újjászületés. A különböző népek mitológiáiban a teremtéstörténetekben, az alkímiában, de még az evolúciós elméletekben is valamiképpen a két elem harcából alakul ki a világmindenség, a bolygók. A tűz és a víz a szenvedély, a szerelem jelképe is, mindkét elem magában rejti a születést és a halált. Mindkettő az emberi élet és a kultúra alapját képezi, elszabadulva viszont gyilkos őserő.

Az ÚJ VILÁG egy egyetemes, több mitológia elemeiből táplálkozó "természetmítosz". Ignata, a tűz-lány és Akvor, a víz-fiú be nem teljesülhető szerelme az európai irodalom és mondavilág híres szerelmespárjait idézi föl, akiknek szinte mindig áldozatos, boldogtalan sors jut. Ugyanakkor egyfajta beavatás-történetként is felfogható mindez: az alkímisták szimbolikus "násza", vagy a szabadkőművesek rítusai egyaránt eszünkbe juthatnak. Ez az "új mítosz" többezer év európai kultúrkincséből táplálkozik.
A Tűz Birodalmában a Kovácsok elkészítették a Gömböt, melyet féltve őriznek mindenkitől. Az alakváltoztató izzó gömb maga az erő, a hatalom, a Világ. A Víz Birodalma azonban harcot indít a gömb megszerzéséért. A kegyetlen kilátástalan háború hosszú ideje zajlik, eredménytelenül. A csatában Akvor, a víz Hercege megpillantja Ignatat, a Tűzhercegnőt, és képtelen folytatni a harcot. A Hercegnőt is elbűvöli a fiatal harcos: végzetes szerelem ébred köztük, ha ugyanis csak megérintik egymást, máris mindketten odavesznek. Szerelme miatt árulással vádolják Ignatat. Akvorral útnak indulnak, egymáshoz sem érve, a Víz Birodalmába. Közben a túlerő győzedelmeskedik: a Víz-harcosok megszerzik a Gömböt, mely elhalványuló fénnyel gőzölög a harcosok gyűrűjében. A szerelmespár azonban a Víz Birodalmában sem talál nyugalomra. A Herceg anyja, Akvitaka Királynő meglágyulna fia kérésére, hogy fogadják be az ellenséget, ám ebben a birodalomban a Tűz szülötte halálra van ítélve. Időközben diadalittasan hozzák az udvarba a Gömböt, ám hiába az örömünnep: az egykor oly csodálatosan izzó Gömb elveszítette melegét és fényét. A Királynő belátja: nincs más megoldás: szövetkezni kell az ősellenséggel, a Tűzzel. Suabadon engedi hát a foglyokat, ám elkésett. A Gömbön átok ül, s csak áldozat árán kel új életre. A Tűzjósnő sugallatára hagyják beteljesülni a Herceg és a Hercegnő szerelmét. Ignata és Akvor belehal a targikus nászba, s a Gömb életre kel: Ignipoteus, a Tűz Királya és Akvatika Királynő gyermekeiket gyászolva ébredne rá: hiábavaló volt az időtlen csata, hiszen csak ketten együtt, egymás ellentétes energiáját kihasználva képesek életben tartani a Gömböt.
A megbékélés, az ellentétes erők szövetségének víziója, az egyesülő Európában különleges mondanivalót hordoz, az áldozatok árán megszülető egység és harmónia mítikus üzenete így nyer nagyon is mai jelentést ebben a táncjátékban.

A(z) Szegedi Kortárs Balett előadása