Toldi

előadás, magyar, 2012.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Az előadás során a teljes Arany-mű elhangzik, miközben a mozgás, a zene, a tánc a szöveg szerves részévé válik. "Az igazi kihívást az jelentette, hogy hogyan tudunk egy klasszikus, veretes művet megszólaltatni a kortárs színház nyelvén." (Horváth Csaba)

A negyedéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztály előadása Arany János klasszikusa nyomán osztályfőnökük, Horváth Csaba rendezésében.

A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Hozzászólások

10/10
doktormacko1 2013 júl. 13. - 11:53:40 10/10
Zsámbékon láttam az elõadást . mindenkinek csak ajánlani tudom. Jó rendezés , tehetséges színészek . Mi kell még ? talán kényelmesebb székek :) .
10/10
FElepHánt 2012 nov. 18. - 11:30:32 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál ***moderálva***

TOLDI Horváth Csaba III.fizikai rendezõ osztály Ódry

Általános iskolás magolás-emlékbõl, teljesen váratlanul, gyönyörûséges hangzásélménnyé avanzsált Arany János csodálatos eposza. Az igen sokoldalú szereplõk nemcsak mozogják, játsszák a történetet, de végig is mondják sorról-sorra. És hogyan!!! A beszédtechnikai hordalék ropogtatás, szóvégi erõltetés, túlzott artikuláció helyett természetesen, közvetlenül, az élõ beszéd könnyedségével, nem adva azonban fel az értelmezés, a tagolás pon-
tosságát. /Akár hangjátékban is elmenne.../
Nagy Norbert indít a szállóigévé vált expozícióval, fiús lénye, kedves magabiztossága elsõ szóra megteremti az elbeszélés lassan gördülõ, varázsos tempóját. A többiek sem adják lejjebb, Varga Krisztina energikusan, Zsíros Linda muzikálisan deklamál, az anya szerepében Gyöngy Zsuzsa a gondoskodó szeretet szívhangjait is érzékeltetni tudja. Mert a
szöveg tiszta interpretálása csak egy eleme a játéknak, az egész csapat folyamatos akcióban van, kíséri, reagálja, kommentálja és ellenpontozza a történést.
Horváth Csaba koreográfikus leleménye kifogyhatatlan, minden szituáció, minden figura egyedi gesztusokkal jellemzett, a testreszabott variációk szédületes tempóban bontakoznak ki. Páratlan szintézist alkot a szöveg, a mimika, a pantomim és a színészi játék. Pallag Márton Lajos királyként maga a mindent látó, megtestesült fenség, hûséges Benceként viszont a derék szolga ideálképét hozza, annyira hitelesen, hogy egyetlen "Ejnye!" beszó-
lással is képes emlékezetes maradni. A visszafogott hevesség éppen úgy jellemzi a másik Toldit, Horkay Barnabás-t, mint a fájdalmas arcjáték és a helytállás hõsiessége. Õ a legkisebb fiú, aki a dicsõség mámorában is megmarad családját, királyát szeretõ egyszerû embernek.
Színészként nemrég láttuk remekelni A gondnok -ban, A Paradicsom és a Péri-vel koreográfusi, rendezõi kreativitását bizonyította, most a rókalelkû báty megformálásával kápráztat el. Már arcban is a zsigerien kisszerû rosszindulat vonásait hordja, fakó hangja torz lelkületet takar. Gesztusai egyszerre indulatosak és ravaszul palástoltak, facsart pózok, villámló akrobatika, jelképpé dermedõ megállások. Breakdance motívumok, kontakt-elemek, a mozgások iszonyatos intenzitása. Hegymegi Máté revelatív alakítása különlegességével, egyedi virtuozitásával, önmagán kívül az egész produkciót fémjelzi.
Bebifláztuk oldalszámra, éreztük erejét, de azt soha nem hittük volna, hogy Arany Toldija egyszer még ennyire érzékletesen rezonál bennünk.
Játszanak, koreografálnak, darabokat írnak és rendeznek: a fizikai színházrendezõ osztály rövid idõ alatt, meglepõ új színekkel gazdagította a Színmûvészeti Egyetem, amúgy is sokarcúan értékes palettáját, igazolva a merész kezdeményezés életképességét.
Ez a Horváth Csaba opusz vizsgadarabnál nagyságrenddel többet mutat, magában hordja egy késõbbi színpadi megjelenés ígéretét.