"Még mindig fogalmad sincs, hogy ki vagyok, ugye? Nem baj, ezzel én is mindig bajban vagyok. Na? Ugye! Képzeld, még mindig megvan a kis fa! Persze a férjem ki akarta vágni, mert már teljesen, sajnos, de én nem engedtem, totál idiótának nézett, de még így is jólesik ránéznem, kiszáradt... Nem a férjem, ne viccelj! A fácskánk, tudod, nem tudom elfelejteni... Szeretnék majd oda egy padot, így vagy így, hogy a lányom ott ülhessen azzal, aki olyan fontos lesz neki, mint... Igen, van egy lányom, kitaláltad, gyönyörű és borzalmasan okos, hogy hívják, Dórának, igen, igen, kitaláltad, Isten ajándéka, mert ajándék volt nekem, ajándék, miután te eltűntél, azt hittem, már sosem leszek boldog, soha, de most sokkal boldogabb vagyok, mint amikor veled voltam, mert veled azért eléggé, tudod... Jé, eltűnt a sebhelyed, nem baj, tudod, amikor leestél a fáról... bocsánat... öcsém, azt a puffanást... bocsánat... Már akkor is ilyen szerencsétlen, szótlan, kis mulya voltál, naná, hogy leestél... Azért egy kicsit reménykedtem, hogy ott fog maradni a nyoma, hogy ott leszek a tenyeredben mindig egy seb erejéig... Hát nem. Nézd, adok neked egy paradicsomot." (az alkotók)
A(z) Ifjúsági Ház - Pécs előadása
Hozzászólások