Dalnokversenyt hirdetnek, ahol a résztvevőknek a szerelem lényegét kell megénekelniük. Míg a versenyzők a tiszta szerelmet dicsőítik, Tannhäuser az érzéki gyönyörről dalol. A lovagok felháborodnak, Erzsébet, aki szereti a dalnokot, összeomlik. Tannhäuser feloldozás reményében csatlakozik a Rómába igyekvő zarándokokhoz. Erzsébet visszavárja szerelmét, ám amikor az nincs a hazatérők között, belehal a csalódásba. Tannhäuser elkésett, bánatában holtan hanyatlik Erzsébet koporsójára.

A Tannhäuser sikerét mindennél jobban jelzi, hogy 1857-ben, tizenkét évvel az ősbemutató után Bécsben, majd Párizsban bemutatták a mű paródiáját. Addigra az opera meghódította Európa színpadait Zürichtől Rigáig. A 49-es weimari bemutatót Liszt Ferenc vezényelte, aki egy egész könyvet szentelt a Tannhäusernek és a Lohengrinnek.

Közreműködők: a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara