"A regényem címe: "Részegesek". Nem csupán az alkoholizmust vizsgálja, hanem vetületeit is: családi képek, gyermeknevelés efféle környezetben stb. Legalább húsz ívre tervezem." - írja Dosztojevszkij egy, az 1860-as évek kezdetén kelt levelében. Ki gondolná, hogy ezek a sorok a Bűn és bűnhődésre utalnak, hogy ez a mű eredetileg aktuális tárcaregénynek indult a pétervári nyomorról, az alkoholizmus által tönkretett családokról, és csak később kapcsolódott hozzá a szerzőt a kényszermunka évei óta foglalkoztató "értelmiségi bűnöző" figurája és lélektani története? Elképzelhető tehát a Marmeladov család, illetve Szonya aspektusából szemlélni a regényben felsorakozó eseményeket. A tizennyolc éves lányt mostohaanyja megháborodva a nélkülözéstől ráveszi, hogy harminc rubelért eladja magát, majd rendszeresen az utcán keresse meg mindannyiuk kenyerét, és alkoholista apjának az italra valót. A lány meghozza ezt az áldozatot, vállalja a szégyent, a szenvedést, a kitaszítottságot, de hiába, megmenteni senkit nem tud. Részeg apját elgázolja egy rohanó kocsi, mostohaanyja pedig beleőrül helyzetük teljes kilátástalanságába, majd ő is meghal. A sorscsapások közepette Szonya megismerkedik egy volt egyetemistával, aki iránt végzetes vonzalom támad szívében, de aki hol a világ legszeretetreméltóbb és legönzetlenebb emberének mutatkozva felkarolja őt, hol eltaszítva magától sötét bűnök elkövetését sejteti vele. Szonya azonban kitart mellette, még akkor is, amikor a fiú bevallja, hogy gyilkos, sőt kettős gyilkos.
A(z) Újszínház előadása
Hozzászólások