Egyszer II. Károly angol királynak várakoznia kellett, hogy a színházban, elkezdődjön az előadás. Mi tart ilyen sokáig?! – türelmetlenkedett a király. A királyné borotválkozik. – hangzott a válasz. Akkor mostantól játssza nő! – rendelkezett a király. És ettől a naptól kezdve törvénybe került, hogy női karaktereket, csak nők játszhatnak az angol színpadon. Ez a színházi anekdota őrzi a restauráció korában lejátszódó nagy színházi forradalom kezdetét és okát.

April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg. A pionírok élete nem volt könnyű. A közönség tehetséges prostituáltaknak tekintette őket, és ha nem kívántak ennek megfelelően viselkedni, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, kitették magukat otromba tréfáiknak esetleg kegyetlen bosszújának. Többségük tragikus véget ért, de egyvalakinek sikerült felemelkednie, feljutni a legmagasabb körökig, egészen a király ágyáig…

Közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjai: Csengey Márton, Fehérvizi Lajos, Paillot Ábel, Pintér Gergő, Rataj Brúnó, Tok Imre, Urbán Kristóf

Fodrász – Smink: Holluby Eszter
Öltöztető: Kéziné Siket Mónika
Kellék – Ügyelő: Kónya Mercédesz

A(z) Pinceszínház előadása