Az elmúlt évad legkülönlegesebb élménye volt számomra. Ha kinyithatnak majd a színházak (is), újra megnézem. Addigra megemésztem. Mert nem könnyű ...

"Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!"

Kosztolányi Dezső

Elkéstem az elejéről? Igen. Sokat? Talán. Úgy 8 percet. A szélére vettem jegyet, mert hogy oda szoktam, ha munkahelyről megyek. Pláne, ha mást is össze kell szednem út közben, és mivel több függvényes dolog az érkezés egy nap sokadik programpontjaként. Udvariatlanság, igen, de 99%-ban nem életbevágó. Kerülöm is az olyan helyzeteket munka után, ahol az idő, 8 perc, életbevágó tényező lehet. Szóval, mindenek eredményeképp nem láttuk a darabot, csak a színházról szeretnék nyilatkozni.
Az előadásra e miatt a kritikus késés miatt nem engedtek be minket, de nem ám akárhogy nem. Mert ha már beerőltetjük magunkat a belvárosba a lélekemelő XIX.kerületből, kicsit korábban lelépve a munkahelyről, át a felújítás alatt levő metróvonalakon, az esőben, nem mindegy, hogy küldik el az embert. Egyébként ezt azért teszem szóvá, mert - bár nem láttam a darabot - de mintha olyasmiről szólna, hogy hol, hogyan, miért tud elcsúszni valaki? Miért "választja" a csúszást. Önök szerint miért? Vajon valóban leginkább csak a túlérzékeny művészek és mindenre éhes, quasi mindenből már születésük okán kirekesztett Elnök utcai szerencsétlenek életképtelenek kerülnek lejtőre érzelmileg és szó szerint is? Nem, oda bárki kerülhet, aki reagál az őt érő ingerekre. És mégis kik mehetnek be a szentélybe megnézni az erről szóló előadást? Csak pedáns osztályfőnökök? Ferenc József, aki saját maga szerint is birodalma első számú hivatalnoka volt, és a hozzá hasonló született tüchtig bürokraták? De az ehhez képest labilis, beosztott életet élők nem? Mert becsöngettek, mint a gimiben? Csáth Gézát sem engedték volna be, mert késett 8 percet. És így megzavarja Sz.K.T átszellemülését? Vagy az irodákból kiszabadult egy kis "másra" vágyó közönséget? Mert nagyon úgy néz ki. Szóval, 8 perc rosszalkodásért egy olyan módon eltorlaszolt színházi bejáratot talál az ember, mint ahol rendőrségi helyszínelés zajlik. A motoszkálásunkra (de talán inkább a csengetésre) megjelent a házmester. De nem a régimódi udvarias típus. Szóval ott állt egy színházi díszlet tologató vagy villanyszerelő a résnyire nyitott ajtóban, és meglepődik, hogy be szeretnénk menni. Úgy tesz, mintha ab ovo képtelenségről beszélnénk. Mintha évek óta zárva lenne az intézmény Aztán megszólal:nem lehet bemenni, rajta van a jegyen is, meg szerződési feltételek is vannak. MAGUK KÉSTEK. De sem a hangja, a modora, de még betanított panel mondatok sem fejezik ki a "sajnálom, de nem áll módomban beengedni Önöket" gondolatot.
Hogy átfagytunk, és legalább egy kávét igyunk meg a büfében (vajon volt büfé?) - nem hangzott el. Hogy elnézést, de már csak a 2.felvonásra mehetünk be, addig várjunk az előtérben - nem hangzott el. Ami elhangzott: késtünk, nem mehetünk be, benne van a szerződésbe'. Sem az elején egy jó estét, sem a végén egy sajnálom vagy viszont látásra. Ez egy színházi alkalmazott? Ma már udvarias jegyszedőkre sem futja a színháznak? Ez Budapest? El lehet ezt képzelni más nagyvárosban? Csuda tudja, talán már igen. De hogy konfliktustűrő képessége van-e egy ilyen embernek, abból 10/10-et kaphatna. Illetve nem tudom... Mert mintha fel sem fogná, hogy ez konfliktus helyzet volt, hogy az érkező csalódott, hogy haza küldik. Non plus ultra, hogy a darab miről szól, kit hány apró atrocitás ér hétfőtől hétfőig, mi az utolsó csepp élete poharában, miért választja valaki a lecsúszást, a társadalmonkívüliséget vagy az alakoskodó viselkedést egy közösségben. (Mondom ezt persze úgy, hogy nem láttam a darabot, lehet, hogy ott is jól kioktatják a nem nagyon életképes, nem túl gyakorlatias embereket.) Egy olyan embertől kapni kioktatást egy színház ajtajában, aki nem is sejti, milyen érzés mondjuk József A. Reménytelenül verse... Mert hogy a bkv-ellenőr kioktat, az tulajdonképpen rendben van. Ja, és az anyagiak: nekünk ez a 2x4ezer ft jegyár is számít.
Önsajnálattól vezérelve meséltem el a barátnőmnek, ő mondta, hogy a 2. felvonásra bemehettünk volna. Tényleg bemehettünk volna? De addig ott álldogáltunk volna az esőben? Milyen emberek ma a színház-csinálók! Igen, egyetértek SZ.K.T-sal: a színész nem kutya. De a kis pénzű néző sem. Ha ilyen önérzetesek a művészek, akkor az lenne a szemtelenül vagány, ha annak, akit nem engednek be, oktató célzattal visszaadnák a pénzét is. Azt is egy kísérő mondattal, mi szerint a házmester azt is elmondja, hogy sajnálom, és bár az előadásra nem engedhetem be Önöket, de a pénzt a színház visszatéríti. Ez a nem engedjük be a későket a szerződésre hivatkozva túl korrekt a színház részérő - vitatkozni az általános szerződési feltételekről olyan, mint a Wizzairrel utazni. Így is félve járok színházba, annyi volt az utóbbi 5-10 évben a kiábrándító színészkedés, de ez volt a pont a mondat végén.

Szuper volt! Mindenkinek látni kell!úgy az ének hangja, mint a szinészi teljesítése kimagasló volt.