A Magyar Állami Operaház 2014-ben indította újra a II. világháború utáni, Gördülő Opera néven ismert kezdeményezést, amely során vidéki városok színházaiba juttatott el olyan, külön erre a célra létrehozott produkciókat, amelyek minden paramétert tekintve figyelembe veszik a színházak adottságait, a közönség elvárásait, friss ötletekkel, művészi-technikai megoldásokkal élnek. Elsőként Donizetti Don Pasquale című vígoperája, majd Mozart népszerű művének Figaro 2.0 címre átkeresztelt, újragondolt változatát láthatta a közönség, s ez utóbbi egészen Szatmárnémetiig eljutott.

A nagy múltú Gördülő Opera-sorozat Donizetti Szerelmi bájital című vígoperájával folytatódott. A 2018-ban nyolc székelyföldi településre, majd 2019-ben további nyolc közép-erdélyi és partiumi városba utazó produkció különlegessége az, hogy színpadként egy kamion külön erre a célra kialakított pótkocsija szolgál. A speciális, színpaddá alakuló kamion előnye, hogy bármelyik kisebb település főterére behajthat, és a magyar nyelven előadott operaprodukciót immár szabadtéren élvezheti a közönség.

A Donizetti-mű szinte kamaraopera jellege és a kamionszínpad kisebb apparátust és logisztikai szervezést igényel, a szólistákon kívül 25 tagú kórus és 20 fős zenekar vesz részt a produkcióban. Toronykőy Attila rendező tekintettel a produkció különleges jellegére, a jelenbe helyezte a darab cselekményét, népszínházi jelleget kölcsönözve az előadásnak, és nemcsak a színpadként szolgáló platót, de magát a kamiont is bevonta a rendezésébe, amely sok szórakoztató motívum forrása lett, így adva okot még több derültségre a nézők körében.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara

A(z) Magyar Állami Operaház előadása