Népi demokratikus szatíra.
Hárman támasztják a pultot a szebb napokat látott fővárosi presszóban: a nyámnyila üzletvezető, a jólelkű pincérnő és Budapest hatodik legjobb kávéfőzőnője. A nyitásra érkező törzsvendég hóna alatt egy sztálinvárosi regény kéziratával érkezik, Coca-Colát meg Marlborót kér, de csak Bambit kap. Rákosi képpel folytatott beszélgetéseit a tsz-elnök és újdonsült mérnök barátja érkezése szakítja meg. Ók ketten ugyanis friss Kossuth-díjasok, egyenesen az Országházból érkeztek, ünnepelni. Észre sem vették, hogy követte őket a szép munkásnő, akiknek határozott céljai vannak citromkockával, zaccos kávéval és férfiakkal egyaránt. Majd betoppan egy titokzatos idegen, aki pont annyira lehet ávós, mint reakciós, a végén pedig megérkezik a tömbházmester elvtársnő is, akiről viszont pontosan tudják, hogy melyik. Mindeközben jócskán fogy az ital és a türelem. Amikor kiderül, hogy valakit megloptak, már nem merik hívni a rendőrséget. Hiszen itt még a rádiót is ütni kell ahhoz, hogy megszólaljon.
Hozzászólások