Mit tehet egy ötven körüli férfi New Yorkban, amikor a gyerekei már kirepültek a családi fészekből, amikor a munkája már egy cseppet sem érdekli és a feleségét csak a saját szakmai karrierje foglalkoztatja? Nos, sok mindent. Például azt, hogy egy szép napon egy kutyát visz a közös otthonba. Mivel az ebet a színpadon egy csinos fiatal nő alakítja - aki gyengéd imádattal csüng a gazdin, ugyanakkor nem titkolt ellenszenvvel viseltetik a feleség iránt -, máris kialakul egy furcsa szerelmi háromszög.
Elsõ hozzászólással értek egyet: a kutyás gesztusokat, mozdulatokat Eszenyi Enikõ nagyon jól visszaadta, pedig eddig nem rajongtam a színésznõért...
A darab nem volt az a "lefordultam a székrõl a röhögéstõl" vígjáték kategória, de akinek van kutyája, az bátran szánjon rá egy estét.
Többet vártam az elõadástól. A színészek játéka megfelelõ volt, összességében mégis hiányzott valami. Valószínûleg az a varázs, ami azokban a darabokban megvan, amelyeknél évek múltán is vissza tudok emlékezni egy-egy nüansznyi részletre is, mert olyan mély benyomást tett rám. Ez esetben ez sajnos hiányzott.
A díszlet snassz volt. (Egyedül a parkos jelentben láttam fantáziát.)
A zenével pedig csak annyi baj volt, hogy egy szám sem illett kifejezetten a jelenetekhez.
Mindenesetre nem szeretném senkinek elvenni a kedvét az elõadástól, aki meg szeretné nézni a darabot, bátran tegye.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások