Dühöngését látva Mime emlékezteti a fiúi hálára és szeretetre. Siegfried nevelőapja szemébe vágja, hogy mindig is idegennek érezte a törpét, majd szüleiről faggatja. Mime hosszas vonakodás után felfedi Siegfried szüleinek kilétét: amikor a haldokló Sieglinde az erdőben megszülte fiát, rábízta a törpére. Akárcsak annak a kardnak szilánkjait, mellyel - így mesélte a nő - Siegfried apja vívott utolsó csatáján.
Az ismeretlen Vándor (Wotan) felkeresi Mimét, aki bizalmatlanul fogadja. Három-három találós kérdést tesznek fel egymásnak, életük a tét. A Vándor mindegyikre megfelel, de amikor megkérdi Mimét, ki forrasztja majd egybe Notungot, a törpe megzavarodik. A Vándor hírül adja neki: csak az lesz képes a tettre, aki nem ismeri a félelmet.
Siegfried ismét visszatér az erdőből. Mime megpróbálja a félelemre oktatni, de hiába. Siegfried maga lát munkához az üllő mellett. A kard elkészül, a próbát kiállja. Mime szörnyülködik, ám egyben készül a világuralomra.
Alberich és a Vándor találkoznak Fafner barlangjánál. Az isten hírül adja az alvilág urának, hogy közeledik az ifjú hős, aki a sárkányt megöli. Azt tanácsolja Alberichnek, figyelmeztesse Fafnert a közelgő vészre, hátha akkor önként lemond a gyűrűről. A sárkányt felébreszti, ám az nem mozdul a kincstől. A Vándor továbbindul, Alberich továbbra is bízik a gyűrű s vele a világuralom megszerzésében.
Mime és Siegfried megérkezik Fafner barlangjához. A törpe megpróbálja felkészíteni Siegfriedet a félelem érzésére. Az ifjú elkergeti. Amint magában maradva szülein tűnődik, Siegfried madárdalra lesz figyelmes. Felelni próbál rá nádsípjával, majd kürtjével. Fafner felébred, s küzdelmük során Siegfried szíven szúrja. Fafner haldokolva megjósolja Siegfried bukását. A sárkányvér íze megérteti az ifjúval a madárdal üzenetét, amely a ködsüveg és a gyűrű megtartására bíztatja. Alberich és Mime veszekednek, kit illet a kincs. Az erdei madár óvja Siegfriedet Mimétől. A törpe halálos mérget nyújt szomjának oltására Siegfried számára. Az ifjú halálos csapást mér kardjával Mimére, testét a barlangba hajítja. A madár hangja most Brünnhilde sziklájához vezeti.
Wotan Erdát hívja a föld mélyéből, hogy az megcáfolja balsejtelmeit. Az istennő közös lányukhoz, Brünnhildéhez irányítja Wotant. Amikor tudomást szerez arról, hogy Wotan a lányra büntetést mért, visszasüllyed örök álmába.
A Vándor várja Siegfriedet Brünnhilde sziklájánál. Az ifjú gúnyt űz az öregedő istenből, s Notunggal szétzúzza Wotan dárdáját. Az isten szabaddá teszi az utat Siegfried előtt.
Siegfried, miután áthatolt a lányt övező tűztengeren, a hajnali fényben megpillantja Brünnhildét. Felnyitja a még alvó lány páncélját, ekkor tapasztalja életében először a félelem érzését. Megcsókolja a lány ajkát, Brünnhilde felébred, és felismeri a hőst, aki nem riadt vissza a lányt óvó tűztől. Az istenek bukásának tudatában fogadnak örök hűséget egymásnak.
A(z) Magyar Állami Operaház előadása
Hozzászólások