A kifinomult francia ízlés minden korszakban meghatározó volt a gasztronómia, a divat, a formatervezés, és ugyanígy a kultúra, a művészetek terén is. Ez a hatás az utóbbi években elérte a zenés színházakat is. Párizs vegykonyháiban új színekkel, ízekkel gazdagodott a musical.
A szépség, játékosság, érzelmesség kultusza átitatta és átlelkesítette a kihűlőfélben levő, fejlődésében megrekedt angolszász műfajt; és a szűk, színházba járó rétegnek szóló csemege helyett a közösségi esemény rangjára emelte. A sok ezer férőhelyes Sportpalotában vagy a Kongresszusi Palotában óriási szériákban láthatta a közönség a Párizsi Notre Dame vagy legutóbb a Rómeó és Júlia című musicaleket.
A Shakespeare színműve alapján készült mű története mindenki számára ismerős. Gérard Presgurvic, a zeneszerző és egyben szövegíró, így nyilatkozott az alkotásról: "A Rómeó és Júlia a világirodalom legromantikusabb és legtragikusabb darabja. Ennél jobb téma nem is kell egy jó musicalhez, hiszen van benne minden: gyűlölet, szerelem, félreértés, halál, esküvő, szabadság. Mindezen túl arra törekszem, hogy a Rómeó és Júlia ürügyén sok-sok új és aktuális érzést fedezzek fel magamban."
Közremuködik: Nagy Bea, Sz. Nagy Ildikó, G. Szabó Sándor, Langer Soma, a Színház musical-együttese, valamint a Pesti Broadway Stúdió növendékei: Deák Csongor, Pirgel Dávid, Muhari Tamás, Hajdu Zsolt, Csórics Balázs, Dankó Zsolt
A(z) Budapesti Operettszínház előadása
Hozzászólások